| |
Sie herzte sanft ihr Spielzeug
Bevor sie es zerbrach
Und hatte eine Sehnsucht
Und wußte nicht wonach
Weil sie einsam war
Und so blond ihr Haar
Und ihr Mund so rot wie Wein
Und wer von diesem Wein trank
Konnt' nie mehr glücklich sein
Doch einer sprach im Frühling:
"Auch Du fühlst Lust und Schmerz?"
Und brach ihr tausend Rosen
Doch sie brach nur sein Herz
Weil sie einsam war
Und so blond ihr Haar
Und ihr Mund so rot wie Wein
Ja, keine konnt' so küssen
Und doch so einsam sein
Was blieb von ihrem Leben?!?
Ein Lied, das niemand sang
Sankt Peter ließ sie warten
Zwei Ewigkeiten lang
Weil sie einsam war
Und so blond ihr Haar
Und ihr Herz so tot wie Stein
Dann rief er: "Armes Kind, komm,
Sollst nie mehr einsam sein!" |
| |
| Magyar fordítás: |
Gyengéden megfogta játékát
Mielőtt összetörte
És vágyakozott
De nem tudta mire
Mert magányos volt
És a haja ragyogó szőke
És a szája oly vörös, mint a bor
És aki ebből a nedűből ivott
Soha többé nem lehetett boldog
De tavasszal valaki azt mondta:
"Te is érzel örömöt és bánatot"
És szakított neki rózsát, ezernyit
Ám a lány csak összetörte a szívét neki
Mert magányos volt
És a haja ragyogó szőke
És a szája oly vörös, mint a bor
Igen, senki nem tudott úgy csókolni
És mégis oly magányos lenni
Mi maradt az életéből?
Egy dal, mit senki sem énekelt
Szent Péter megváratta őt,
Két örökkévalóságon át
Mert magányos volt
És a haja ragyogó szőke
És a szíve hasonlít egy halott kőre
Aztán így szólította: "Szegény Gyermek, jöjj,
A magány többé nem gyötör!" |
| |
| Szerző: |
Gilbert & Heymann |
| Ének: |
Martin Lee Gore |
| Megjegyzések: |
(Fellner Adél fordítása) |
| |
| |
| ::: Vissza ::: |
|
