VÉDELMEZZ!
Már jobban érzem magam (pedig)
Egész éjjel ébren voltam.
Érzem, ahogy lassan végre megérkeznek
A reggeli napsugarak.
A levegő olyan hideg itt (fent),
Hogy szinte alig lehet (nehéz) belélegezni.
Jobb, ha menedéket keresünk.
Védelmezel majd engem?
Végesvégig az északi (sarki) fények ragyogásában,
Amely fentről minket is beragyog,
Álmodtam kettőnkről, egy másik életben...
Egy olyan életről, amely sosem lesz már valsóság.
Tudod, hogy süllyedünk,
Mindketten eltűnhetünk (eltávolodhatunk)
De én nem fogok térdre hullni,
Ma még nem…
A levegő olyan hideg itt (fent)
Túl hideg (és sűrű), hogy lásd,
Mindenféleképpen menedéket kell keresnünk.
Védelmezz engem!
Végesvégig az északi (sarki) fények ragyogásában,
A megtört fénysugarak fényén túl,
Elképzeltem kettőnket egy másik életben,
Ahol mindketten különlegesek (szupersztárok) voltunk.
|
