Nálam a Lilian az album egyik kedvence.. imádom, és engem is inkább fel élénkit… Nothing’s impossible számomra olyan, mintha ülnének a mellkasomon, de ezt is szeretem

A mélypont “kifejezés” talán erős, de Liliant érzem az album leggyengébb számának. Önmagában nem rossz, csinálhatta volna akármelyik együttes, depechetől ez kevés. Nálam még a Nothing’s Impossible lóg egy kicsit ki (talán mert Dave írta), viszont az nagyon korrekt lett, kedvelem.

Még mindig meglepődök, hogy DM rajongók és DM rajongók között is mekkora ízlésbeli különbségek lehetnek.

Lilian mélypont??? Nekem meg mindig felüdülés, ha jön, ez ráz fel. És általában még pont jókor, mielőtt végleg elaludnék    

Sötét, kemény és profi munka remek dalokkal. Mintha itt Mark Bell egy picit háttérbe lenne (én nem bánom…). Nagyszerű kezdés megtoldva csodálatos Preciousal és Macroval (személyes kedvenc). Ezután kicsit hullámzik az album, egy közepes számot (I Want It All) követi az erős Nothing’s Impossible és az újabb Martin nóta is teljesen a helyén van. Az album mélypontját jelentő Lilian után szépen korrigálnak és zárnak a The Darkest Starral.

Különösen kedves a szívemnek, mivel ez volt az első lemez, melynek megjelenésére már Depeche Mode-rajongóként vártam (már négy éve, te jó ég!). Nagyon jó album, de a “posztAlan” korszak legjobb lemeze számomra az Ultra.

Ááá, ha úgy folytatódna a közepétől, ahogy indul, akkor ez lenne az Ultra után a 2. kedvencem! De így inkább az a véleményem, hogy egy összességében jó album, az előző után a nevükhöz méltóbb hangzással, ami a frenetikus kezdés után csalódást keltően leül.

Nem lenne a lassabb dalok arányával baj, ha egyenletesebben lennének szétosztva. Ez az egyedüli olyan album, amit nemegyszer csak az 5. trackig hallgatok meg.

Mindent összevetve azért nekem pozitív csalódás volt a PTA, az Exciter után már ezt sem vártam tőlük, meg olyan dalokat sem, mint a John The Revelator!

Ahogy mondod, szubjektív. Nekem pl. a Lilian, a Macro vagy éppen a Damaged people lényegesen felejtősebb, mint bármelyik nóta az Hourglassről. Egyébiránt pont a “független és elfogulatlan” lemezkritika író barátunk írta azt az Hourglassnél, hogy PTA kópia. Gondolom ezzel Te sem értesz egyet! 

Kinek a pap, kinek a papné....Nekem meg inkább a lánya!

Kinek a pa, kinek a papné....Nekem meg inkább a lánya!

Ez valóban szubjektív, de szerintem a Hourglass-t nem lehet egy napon említeni a PTA-val. A Kingdom és a Saw Something nagyon jó zenék, de a többi erősen felejtős…

Csakúgy, mint az Exciter-t, ezt a lemezt se tudtam először hova tenni, de kb. a 20. hallgatás és a BS koncert után helyre állt a rend itt is. Nem tartom jobbnak, mint az Exciter-t, de nagyon erős lemez az biztos. Bár az Hourglass rendesen rápakolt még erre a lemezre. Nálam…

Darkest Star - Holden mixek nagyon királyak….
Ja, és a Newborn a legjobb B oldal a My Joy óta!

A legjobb lemezük! Hangulatilag mindenképp, de véleményem szerint szerkezetileg is nagyon jól összerakott albumról beszélhetünk. Gyorsabb számokkal nyit, míg a Precitől kissé belassul. Talán ez az egyetlen DM korong, amelyen minden számot imádok!

Feltűnő továbbá, hogy Dave dalai mennyire ütősek. Talán örök talány marad, hogy Martin mennyire turbózta fel őket. Mindenesetre a ‘Suffer Well’ ‘I Want It all’ ‘Nothing Impossible’ triumvirátus az album legnagyobb erősségei közé tartoznak.

Engem is meglepett, hogy mekkora kedvencemmé vált a PTA. Számomra bizonyították a fiúk, hogy tudnak még egy nagyot alkotni. Remélem jövőre is valami különleges anyaggal lepnek meg minket.

Nagyon jól tették hogy visszatértek a sötétebb hangzás felé....Sokkal jobb mint az Exciter.Önismétlés…Legyen!ha ilyen jól sikerül,kit érdekel….?

Az egyik legjobb lemezük…  

Nagyrészt egyetértek az összefoglalóval. Való igaz, hogy az album második fele már nem olyan átütő, bár nem gyenge dalok azok sem. Ami engem kissé zavar, az a hihetetlenül primitív, monoton puffogó dobsáv minden dalban. Christian Eigner itt inkább dalszerzőként, mint dobosként működött közre, az egyszer biztos:)

Számomra is ugyanezt jelenti a hatásvadász, ezért is írtam, amit írtam… egyébként nekem ez nem egyértelműen negatív jelentésű szó.

Hatásvadász?!?

Miért és miben?

Szövegeiben talán múltat idéző... De nem jelenteném ki ennyire határozottan ezt sem. Rosszul fogalmaztam.
A dalszövegek hangulata, tartalma felidézHET - kritikusok által előszeretettel használt - “depis depeses” hangulatot (én eleddig egyiktől se fordultam be…, csak egyiken bőgtem el magam, de azt is először /és utoljára?/ - magam se tudom miért! Kb. 2 hónapja a Precious miatt, ahogy a klipet néztem…), de hangzásvilágában végképp nem!

Egyébként miért is hatásvadász? Hatásvadász számomra az, amit előre meghatározott klisék, sablonok alapján alkotnak meg újra és újra, mondván “ez bevált, gyerekek”! És csak mindig egy pindurit változtatnak rajta.