|
|
Katalógus kód: |
STUMM190 |
Együttes: |
Martin Lee Gore, Dave Gahan, Andy Fletcher |
Megjelenés: |
2001.05.13. |
Producer: |
Mark Bell |
Dalok: |
01 Dream On
02 Shine
03 The Sweetest Condition
04 When The Body Speaks
05 The Dead Of Night
06 Lovetheme
07 Freelove
08 Comatose
09 I Feel Loved
10 Breathe
11 Easy Tiger
12 I Am You
13 Goodnight Lovers |
Eladott példányszám: |
2.500.000+ |
Kapcsolódó anyagok: |
Album dalszövegei További információk
Teljes albumlista
|
Vedd meg most! |
|
Megjegyzés: |
Az együttes kísérleti lemeze. A producer, Mark Bell minimalista, lebegős, a korszak aktuális zenéire reflektáló hangzása, Martin az eddigieknél jóval könnyedebb hangvételű szövegeivel. Számos külső hatás és néhol a saját korábbi korszakra való visszareflektálás érezhető a lemezen. Néhol a művészieskedő effektek megfojtják magát a dalt (pl. Freelove, I Am You), néhol pedig a dalok csúcspontja is hiányzik (Dream On, Shine, Dead Of Night, Freelove). A kissé műanyag hangzású album dalai aztán a koncertturnén teljesednek ki igazán. Összességében az Exciter egy olyan lemez, ahol Mark Bell kísérleti, helyenként divatoskodó hangzása némileg a dalok rovására ment. Az igazi ortodox rajongók ennél még sommásabban fogalmaznák meg ezt a véleményt, valószínűleg ezért is fogyott az Exciterből olyan kevés. |
Előző album: |
The Singles 86>98 |
Következő album: |
Remixes 81·04 |
|
Slágerlisták |
UK Album Chart |
US Billboard |
9 |
8 |
|
|
|
Isten nyugosztalja Mark Bell-t!
|
Szerintem is ez a legkevésbé dM-es album. Nekem hangulat kell hozzá, és mindig ettől függ, hogy mennyire tetszik, de alapvetően nem tartom túl jó albumnak, és ezen van a legkevesebb kiemelkedő dal számomra. Egymás után jönnek a gyenge, vagy közepes alkotások (a Goodnight Lovers kifejzetten nem bírom, és szerintem nagyon rossz zárása az albumnak. Az I Am You már tökéletesen lezárja számomra a lemezt). A kislemezek közül se tetszik egyik se igazán.
A legjobb számok az albumon:
-I Am You
-When The Body Speaks
-Breathe
-Shine
|
Nos, nem emlékszem pontosan, de valaki azt írta, hogy az Ultra éra óta nem használ vonósokat a DM.
When The Body Speaks
I Am You
Zenstation
Legalább ebben a 3 számban felfedezni vonóst, + a PTA-ban a Macro-ban is hallok. Vagy az én fülem rossz.
|
Köszi Niki!
|
Mikor meglátom ezt a borítót, csak egy dolog jut az eszembe.
Napster…
|
A mélypont az a sotu, nem ez. Az albumhoz tartozó turné hanganyaga meg messziről lepipálja a pta/sotu féle borzalmakat.
|
Sokaknak ez az együttes mélypontja, de számomra egy gyönyörű album. Engem a Freelove, When The Body Speaks, Goodnight lovers hármos mindig teljesen elvarázsol, talán az én lelkem túl szentimentális…
|
A Goodnight Lovers… istenem, végig mosolygok, alázatot érzek, mikor azt hallgatom, remek lezárása az egész albumnak! Nagyon nagyon szeretem
|
Ó igen ,a Freelove. Az Exciter tour-ról .
|
Nekem a mai napig az egyik leggyengébb láncszem. A “legdepestelenebb”. Persze azért nem hallgathatatlan ez sem (mégicsak DM mű ez is), a kislemezek nagyjából rendben vannak + a Breathe az, amiről egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy tetszik.
A Ultrától meg szerintem nagyon is különbözik, hangulatra biztos. Pont ez a bajom vele. Ha nem Depeche lemez lenne, még lehet azt mondanám, hogy egy korrekt poplemez. De az, így nem mondom.
|
Uncsi… de nem feltétlenül. Szerintem ha más típusú, kevésbé műanyaghangú hangszereket használltak volna, jobb lett volna a hatásuk. De még úgyse valami nagy slágerek.
|
de lehet, hogy azért is fogyott ilyen kevés belőle, mert három hónappal a megjelenés előtt már felkerült a netre. az eladott lemezek száma ebben a letöltős korszakban már nem sokat jelenthet, talán a letöltések számáról is kellene vmi statisztikát vezetni.
én ezt az albumot hallottam tőlük először, így nekem nagy kedvenc, sokkal közelebb áll hozzám ez a fajta DM-atmoszféra, vhogy minden számukat az exciter-hangulathoz viszonyítom. na igen.
|
A 2001-es koncert és azt követő One night in Paris DVD óta a kedvenc DM lemezem. A koncert előtt még nem nagyon tudtam hova tenni, viszont a Kisstadionban minden a helyére került. Remek munka!
|
nekem ez a kakukktojás…. nagyon hasonlit az Ultrára….de van egy-két jó dala…főleg élőben…...OH FREELOVE…..”
|
Szivesen!
|
Mönye: Köszi a két beszámolót!
|
A Dream On megjelenése után valahogy nem nagyon vártam ezt a lemezt, de aztán szép lassan megszerettem. Van is itt két értékelés a Playboytól és valami Trafik nevű újságtól.:
“A Mode-os arcok megfogyva bár, de törve nem, továbbra is nyomulnak, holott sokszor szánalmasnak tűnik, hogy egyes előadók nem veszik észre, hogy eljárt felettük az idő. A Depeche Mode nagy korszaka is lecsengett. Bár a fiúk változtattak, hisz letettek pár szintit, elővették a sublótból a gitárt és néhány színes ruhadarab is előkerült a ládafiából. Az albumon azomban túlságosan is sok az idegtépő zenei alap. Arról már nem is szólva, hogy Dave Gahan állandóan Jim Morrison akar lennni.” - Playboy
Szerintem, aki ezt írta, az nem csak vak, hanem tök süket is. Legalább kicsit visszanézett volna a nem is olyan távoli múltba.
“Emeljük a tétet és emeljük az adagot! Hivalkodó, kicsit ijesztő - de mindegy -; magába szív teljesen az Exciter! Sűrű zöld méregben, orchideák megtévesztő közelségébe burkolózott jó pár éves hallgatás után a Depeche, de ezúttal sem kell félszeg, elfojtott dalokra számítani. Nincs kegyelem, indulatok és melankólia mind végigkísérnek az egyórás hangutazáson, bár a világot nem fogjuk szebbnek látni, mint előtte volt, mégis meglelhető benne a szépség és nyugalom, egyéni utakat járván. Persze az első véghallgatás ehhez nem elég, csak többször lehet. Legjobb lemez.” - Trafik
Szerintem ez a lemez valahol a kettő között van félúton!
|
|
|
Hirdetés
Hirdetés
|