|
|
Katalógus kód: |
STUMM148 |
Együttes: |
Martin Lee Gore, Dave Gahan, Andy Fletcher |
Megjelenés: |
1997.04.14. |
Producer: |
Tim Simenon |
Dalok: |
01 Barrel Of A Gun
02 The Love Thieves
03 Home
04 It's No Good
05 Uselink
06 Useless
07 Sister Of Night
08 Jazz Thieves
09 Freestate
10 The Bottom Line
11 Insight
12 Junior Painkiller |
Eladott példányszám: |
3.000.000 |
Kapcsolódó anyagok: |
Album dalszövegei További információk
Teljes albumlista
|
Vedd meg most! |
|
Megjegyzés: |
4 év hányódás után született új album. Az önmarcangoló első és a hódító második kislemez után egy lemeznyi ködös, belassult, rezignált albumot kapunk, komoly témákkal (hazatérés, végzet, megnyugvás). Alanos építkezésű dalok Alan nélkül: néhol furcsa zenei megoldások, másutt gyenge számlezárások. A lemez hangulata azonban tökéletesen egységes (talán az It's No Good kivételével), és Tim Simenon vezérletével a trióvá sorvadó Depeche Mode nagyrészt igen fajsúlyos, odafigyelős zenét készített az albumra. Mindössze három gyorsabb szám szerepel a lemezen (Barrel Of A Gun, It's No Good, Useless), a többi dal tempója balladisztikus. Némelyik számban countrys hatások is érzékelhetőek (Freestate, The Bottom Line). A nem éppen népszerűséghajhászó album újra első helyezést ér el Angliában, viszont ebből már kevesebb, mint feleannyi fogy, mint a Violatorből. |
Előző album: |
Songs Of Faith And Devotion Live |
Következő album: |
The Singles 81>85 |
|
Slágerlisták |
UK Album Chart |
US Billboard |
1 |
5 |
|
|
|
Nekem a The Love Thieves a kedvencem erről az albumról… imádom, megnyugszom tőle
|
A legkomplexebb DM-lemez. Az első hangtól az utolsóig tökéletes. Tim Simenon vagy valami hozzá hasonló kaliberű producer kellet volna a SOTU-hoz is, akkor talán meg tudnám hallgatni. ULTRA forever!
|
A Violator után a második legkedvesebb lemezem a bandától. Szinte mindig szívesen hallgatom, az összes dalt imádom róla. Különösen a Freestate az, amit minden hangulathoz tudok csatolni.
|
Nekem ez volt tőlük az első LP-m, de nem ezért maradt számomra máig a legkedveltebb albumuk.
Inkább azért, mert az elejétől a végéig van egy sajátos, elszállós, nyugis, “depis” hangulata. Nagyon egységes, erős anyag töltelékek nélkül (talán csak a the Love Thieves az ami mondjuk 10/9 pont), egyszerűen megunhatatlan!
Szóval nekem “az etalon”, az összes többit az Ultra-hoz mérem.
|
Számomra sokáig ez volt a kedvencem, bár tényleg nem túl depeche modos. Viszont nekem pont az tetszik benne, hogy torz gitárok és torz szintiket is használnak. Fülhallgatóval max hangerőn senkinek sem ajánlom a Barell of a gun-t
|
Olvastam, meg nekem is megvolt az a BANG, amiben megjelent ez az Alan interjú. De erre írta Fabe azt, amit írtam lejjebb.
|
Ne nekem mond, hanem Lajosnak. A HDMFC -ről van az idézet.
|
Elég nagy ökörség (most nem bántani akarlak Tharsis). Alan, mivel mute alkalmazott, megkapja a promo-t (nem csak ebből, hanem minden mute kiadványból), ha jó olvastam nem is olyan régen!
|
Alan az ULTRA -ról:
“Igen, hallottam már az új Depeche Mode albumot, de meg még nem vettem sajnos…. Mostanában nincs kidobandó pénzem….”
|
Tegnap hallgattam meg kb. öt év óta. Az apropó az volt, hogy végre-valahára megkaptam a remasterst. A kisfilmet nézve és utána az albumot hallgatva is teljesen átjön, hogy milyen nehéz volt összehozni ezt a korongot. Alan nélkül, Dave problémáival… Csoda, hogy egyáltalán elkészítették.
Nagyos szomorú és olyan elhagyatott érzések kerítenek hatalmukba.
Jó ez a lemez és a Home isteni, még mindig.
|
szerintem is az egyik legjobb és úgymond megismételhetetlen hangulatú album!! a sofad után meglepő váltással de mindegyik dm album más és más és ez nagyon tuti überatomkirályság
|
A ‘Bottom Line ’ se rossz….
|
“Give love, you?ve got to give love!”
Ez zakatol az agyamban két napja. Úgy hogy jó pár hónapja nem hallgattam az albumot…
|
Insight a lemez legjobb pillanata, csodás dal, a saját Top 10-em 3. helyezettje.
|
kitűnő lemez mely az idő elteltével még jobban bebizonyosodik, nagy kár hogy Alan nélkül…...
|
akárhogyis de nekem ez a lemez az amelyiknek a vége a legjobban sikerült:
freestate-the bottom line-insight ez így ebben a sorrendben visz mindent..
ha olyan hangulatom van csak emiatt beteszem ezt a lemezt hadd szóljon
|
..örülök, hogy van aki hozzám hasonlóan gondolkodik…
|
Caroline: 100%-ban egyetértek! Számomra az Ultra legjobban sikerült Alan nélküli album.
|
...mindkettőtökkel egyetértek, szerintem is az Ultra “próbálkozás, elkalandozás a hangzásvilágban” és számomra pont ez az, ami “egyedivé” teszi.
- “ízléses, hangulatos és egyedi” - maximálisan egyetértek…amúgy nekem a SOFAD a kedvencem.
Az összes Alan nélküli albumra elkalandozásként tekintek, és nekem emiatt különlegesek. (Azelőtt pedig egy fejlődési folyamat csúcspontjaként tekintek a SOFAD-ra…)
BÚÉK én is!
|
Hát akkor nekem a papné...
Én még mindig amondó vok, hogy nem ez a legeslegeslegjobban sikerült DM album SZÁMOMRA. Nekem nem ez az album jelenti a DM-et.
Nekem ez az album izzadságszagú, erőfeszítéses. Nekem hangulat kell, hogy meghallgassam.
DE! Tény, tagadhatatlan és vitathatatlan, hogy vannak rajta igen mély mondanivalójú, szép, dudolgatós (csak a hangom miatt nem lettem ugyanis énekes…) számok. De nem koncertalbum… úgy értem - szerintem!!! - ebből az albumból nehezebben lehetett volna lemezbemutató turnét összerittyenteni…
Számomra (csak ismételni és hangsúlyozni tudom újra és újra) ez az album a DM egyfajta “próbálkozása”, “elkalandozás a hangzásvilágban, miközben nagyon össze kéne szednünk magunkat, mint csapat” lemez lett…
Szeretem, de nem ez viszi a pálmát, mint ahogy a PTA sem… Akkor inkább Exciter, csak az egy kicsit circegős lett, de el tudnám képzelni kevésbé circegősen (márcsak amiatt, ahogy koncin megszólalt) és akkor az már úgy naon fain…
Ha nem jelentkeznék, akkor ezúton kíváok mindenkinek BÚÉK és Depeche várakozással teli 2008-as esztendőt!!!
|
|
|
Hirdetés
Hirdetés
|