|
|
Katalógus kód: |
STUMM-COLUMBIA-88985411682 |
Együttes: |
Martin Lee Gore, Dave Gahan, Andy Fletcher |
Megjelenés: |
2017.03.17. |
Producer: |
James Ford |
Dalok: |
01 Going Backwards
02 Where's The Revolution
03 The Worst Crime
04 Scum
05 You Move
06 Cover Me
07 Eternal
08 Poison Heart
09 So Much Love
10 Poorman
11 No More (This is The Last Time)
12 Fail |
Eladott példányszám: |
- |
Kapcsolódó anyagok: |
Album dalszövegei További információk
Teljes albumlista
|
Vedd meg most! |
|
Megjegyzés: |
A szokásos négy év szünet után James Ford producer bábáskodása mellett készített lemez. A Depeche Mode "újkori politikus" lemeze. Hosszú idő után ismét egy sötétséget, kilátástalanságot árasztó kiadvány. A fő téma a Martin szerint rossz irányba haladó világ. Kevésbé jól sikerült dalok, a slágerek teljes hiánya, pazar hangszerelés; egy lemez, ami újra teljesen más megvilágításba helyezi a korábbiakat. Eltűnik a kettőezres évek minimalizmusa, ismét sokrétű, koszos a hangzás, helyenként már-már Recoil ugorhat be a hangszerelésről. Ismét 2 Martin által énekelt dal található a kiadványon, ebből az egyik (Fail) első ízben zárószám. Egy lemez, ami egyszerre idézi a Construction Time Again-t, a Black Celebration-t, a Songs Of Faith And Devotion-t és a Subhumant. Lendületes, közéletet ostorozó dalok (Going Backwards, Where's The Revolution, Scum, Poorman), Soulsavers-hatások (The Worst Crime - pedig ez egy Martin által írt dal - , Cover Me, Poison Heart), néhol pedig "best of DM effektparádé" (Fail, Eternal, So Much Love) egészen különleges, nehezebben emészthető elegye az album. Dave ismét három dalt hozott, ebből kettőben (Cover Me, Poison Heart) Peter Gordeno és Christian Eigner volt segítségére, egyben (No More - This I s The Last Time) pedig a Delta Machine-hoz hasonlóan Kurt Uenala. A Depeche Mode nehézkedési erejéből adódóan ez a kifejezetten "punk", formabontó, slágermentes alkotás is szép sikereket ért el. |
Előző album: |
Delta Machine |
Következő album: |
Memento Mori |
|
Slágerlisták |
UK Album Chart |
US Billboard |
5 |
5 |
|
|
|
Állítólag a Poorman-t próbálták.
|
Finoman szólva se Kitűnő album, bitang jó turné. Én a You move-ot és a Poorman-t is meghallgatnám
|
Látom nem halványul a varázs. Remélem a téli szakaszon előveszik a No More-t.
|
“A Spirit egy érett, tapasztalt, idősödő zenekar mesterműve, amely kora követelményeinek megfelelően szólal meg, mégis minden szempontból idézi az együttes korábbi albumait és el is tér tőlük éppen a megfelelő arányban.”
Azt hiszem ennél világosabban, egyértelműbben nem is lehetne megfogalmazni, hogy milyen album a Spirit. Nagyon megleptek ezzel az albummal és ezért én most nagyon hálás vagyok nekik.
|
Jó írás set me free. Kíváncsi lennék a többi régi fórumlátogató véleményére is.
|
Nos, bő egy hónapnyi Spirit hallgatás után megfogalmaznám véleményem
Going Backwards
Fantasztikus nyitószám, az Ultra óta nem volt ilyen erős kezdés DM lemezen. Pazar hangszerelés, remekül építkezik végig a szám, a dalszöveg pedig zseniális, rávilágít a jelen kor problémáira. Igazi DM-klasszikus alapanyag
10/10
Where?s The Revolution
Egy újabb a jelen kort ostorozó szám, aminek dalszövege egy-az-egybe ráhúzható a mai Magyarországra. Ismételten fantasztikus a hangszerelés, 2:50-nél még a kalapácsokat is hallani! ????
9/10
The Worst Crime
Bevallóm, az első hallgatások idején mindig skippeltem ezt a számot, mert unalmasnak hatott, élettelennek. Mostanra jöttem rá hogy ez egy csodaszép, szívbe markoló ballada. Ma már képtelen vagyok kihagyni, meg kell hallgatnom.
8,5/10
Scum
Ezen aztán van réteg. Tiszta, lüktető, vastag, igazi, hamisítatlan Depeche elektronika. A dalszöveg megint telitalálat.
8,5/10
You Move
Ezen még több réteg van, ahányszor hallgatom, úgy fedezek fel újabb és újabb hangokat, részleteket. Táncolható, sötét, búja szám, mintha a Dangerous és a Sinner In Me mixe lenne.
8,5/10
Cover Me
A legjobb szám a lemezen, ami a Pink Floyd-nak a Breath, az a Depeche Mode-nak a Cover Me. Minden egyes alkalommal mikor hallgatom, tiszta libabőr vagyok. Nálam Top10-es DM szám?
10/10
Eternal
Áhhh? Mintha az Enjoy The Silence demóját hallanám, csak sokkal komorabb, súlyosabb köntösben. Nehezen befogadható szám, nem is sikerült elfogadtatnia magát velem.
6/10
Poison Heart
Csak egy újabb remek szám ????. Rendkívül magával ragadó, lebegős, erős, koncerten éneklős melódia. 2:25-től katarzis a végéig.
9/10
So Much Love
Instant kedvenc volt, a You Move mellett a másik táncolható szám a lemezen. Hamisítatlan, vintage elektro-punk szám, amit max hangerőn kell hallgatni, fülvérzésig!
10/10
Poorman
Mikor először hallottam, elkezdtem gondolkodni, vajon hol is hallottam én ezt már? Aztán rájöttem, hogy a CTA-n, mert ez a Shame 2017-es változata. Nagyon komoly témát taglal ismét, az része hibátlan. Ami nem tetszik benne, hogy túlontúl lassú, vehették volna gyorsabbra, jót tett volna neki.
7/10
No More (This is The Last Time)
Sokan ekézik ezt számot, nem tudom miért. Tisztán kivehető, ?hagyományos? DM effektekkel tarkított szám, abszolút kellemes dallamvezetéssel. A dalszövege alapján én betenném ezt a számot az Aranyélet c. sorozat 3. évadába (akik nézik a sorozatot, szerintem értik mire gondolok).
10/10
Fail
Szokatlan, hogy egy Martin által énekelt balladával zárul a lemez. Szintén zseni a hangszerelés, a szöveg pedig sötét, kilátástalan. Mintha a Black Celebration-ről maradt volna le.
8,5/10
Szumma szummárum: ez egy hihetetlenül jó lemez lett, James Forddal megfogták az Isten lábát a fiúk, és azt hiszem mi is. Nagyon egybe van az anyag, mint egy kerek egész. Elsőre nehezen befogadható, sokszor hallgatós, de ha egyszer elkap az íze, onnantól nincs menekvés, Spirit függő lesz az ember.
Spirit - 9/10
|
Ez tényleg meglepő Chrome! Még halványan rémlik, hogy neked nem igazán jöttek be a korábbi albumok. Szuper album az biztos, nagyon várom a koncertet.
|
Az első olyan album a PTA óta, ami tetszik. Mit tetszik? Oda-vissza hallgatom mióta megjelent. Végre vége a Hillier féle idétlen prüntyögésnek (ami a zenekar mélypontját jelentő SOTU albumon csúcsosodott ki), és a hangzás ismét koszos, dögös és sötét. Nem beszélve arról, hogy talán az Ultra óta nem készült ilyen egységes, már-már koncept lemeznek mondható album. Őszintén szólva meg vagyok lepve. Nem gondoltam, hogy a Mode képes lesz még ilyen albumra. Nem is értem az itt-ott olvasható negatív, lehúzó kritikákat. James Ford maradhat ezután is, nem fogok megsértődni. Bár hozzáteszem nem tartom jó ötletnek, ha egy producer rátelepszik a zenekarra. Ezt Ben Hillier példája azt hiszem jól mutatja..
|
Én még nem akarom rangsorolni, de “nagyon elöl” lesz. A BC-t valószínűleg nem fogja beelőzni, de a második helyre esélyes lehet. Persze ezt majd az idő dönti el.
|
Nagyon értett, komoly alkotás. A Deltát is annak tartom, de ez egy még magasabb szint.
|
Sennhesier fejhallgatóval is megvolt, és ott még jobban kijön a zene mélysége. Pl. a You Move olyan súlyos mint azok a kalapácsok amikkel a promó anyagokban kalapálnak.
|
A dallamos természetesen nem kérdés, hanem nagybetűs kijelentés. Nagyszerű dalok.
Abszolút jól sikerült dalok!!!!
|
Az egyik legjobb lemezük, amit valaha csináltak. Ki szereti a DM-et az ETS vagy a Strangelove miatt? Koncerten ok. Bulidalok. De otthon? Nem hallgatnám meg önszántamból egyiket sem. Ezeknek a daloknak a java részét 25 év múlva is szívesen előveszem majd, már ha még leszek. Sötét, jó hangzású, dallamos? igazi klasszikus DM.
Éljen, éljen! Nálam benne van a top 5 lemezben és “nagyöregekkel” egyenrangúként. Több dala is befér a top 20-amba. Azt hittem ilyen már nem lesz. Bravó!
|
“Kevésbé jól sikerült dalok”
Ezzel nem értek egyet. Szinte minden dal remekül építkezik, és nagyon megfogja az embert. A jó átlagból is kiemelkedik a Cover Me és a Fail. Ezek a művek akár a nagy klasszikusok mellett is megállják a helyüket.
|
A slágeresség hiánya (egyébként kinek mi számít slágeresnek ugyebár) szerintem se baj, és azért így is sikerült olyan remekműveket összehozni mint pl. a Scum, You Move vagy pl. a nagy kedvencem a Cover Me. Dave valahogy mindig ráérez az ízlésemre. A Deltánál a Should Be Higher találta be nagyon, most meg ez.
|
Nagyon jó, hogy a Black Celebration-höz hasonlítod, mert valóban, bár modernsége miatt a Delta Machine-hez is közel állhatna, mégis nagyon, de nagyon eltér tőle. Egyszerre légies és súlyos, pont, mint a BC. És éppúgy kevés a gyorsabb nóta, inkább a sodró, lassú témák dominálnak rajta.
Sokan felróják, hogy kevés a fülbemászó dallam, kevés a sláger. Ez igaz, ugyanakkor mégsem érzem azt, hogy ez annyira fontos lenne. Már nem az a cél, hogy minél több embert megfogjanak magukat holmi slágerekkel. A Spirit dalai bekúsznak a hallgató bőre alá, és folyton viszketve arra kényszerítik, hogy hallgassa meg újra és újra.
Számomra az teszi az egyik legegységesebb albummá, hogy nincs rajta olyan track, amit kihagynék. Egy sem. Még a Deltán is volt olyan, amit nem mindig hallgattam szívesen. Ezen néha a Poormant vagy az Eternal-t nem kedvelem annyira, de sosem ugrom át őket.
A Scum pedig… valami libabőröztető cucc
|
Mit lehet olyan albumról mondani, melynek hallgatása közben épp az a kedvenc szám amit hallgatsz? Már a Delta is közel állt a tökéletességhez de ez a Spirittel meg is valósult. Csak úgy mint a WTR-nél, itt is az esszenciáját kapjuk a DM lényegének de úgy, hogy a modern kor zenei súlyát rápakolják. James Ford olyan vastag réteget adott ennek a lemeznek, hogy az ember nem győz betelni vele. Sokan mondták, hogy egy paraszthajszál hiányzott a tökéletességhez a korábbi Hillier lemezeknél. Ezzel nem feltétlenül értek egyet, de az biztos, hogy itt olyan hangzást kapunk amibe nem lehet belekötni. Minden szám érdekes, szerethető, nem kopik ki az emberből, sőt inkább beleivódik. Talán a Black Celebration óta nem volt annyira egységes és sötét albuma a DM -nek mint a Spirit.
|
|
|
Hirdetés
Hirdetés
|