Egy barátom által ismertem meg a depeCHe MODE-ot még az 1980-as évek végén. Első hallgatásra a zenéjük olyan volt, mintha egy savanyú citromba haraptam volna. Van Halen és Def Leppard rajongók számára ez egy meglehetősen különc stílusú zene volt, olyannyira hogy kezdetben semmiféle érdeklődést nem mutattam iránta.

Mégis - csakúgy, mint a legtöbb együttes esetében, szép lassan a kedvenc zenekarom lett. Ahogy egyre többet és többet hallgattam őket, annál jobban a hatásuk alá kerültem. Évekkel később pedig már kevesebb kemény rock-ot és heavy metált hallgattam, de depeCHe MODE-ot annál inkább. A zenéjük inspirált arra, hogy magam is elkezdjek dalokat írni és hogy zenésznek álljak.

Mikor meghallgattam a banda legújabb dalát a „Wrong”-ot, úgy döntöttem, nem engedek az együttes iránti elfogultságomnak. Mégis könnyedén jöttek a dicsérő szavak és kiáltani kezdtem a világnak, ez a dal fantasztikus! Mindezt a Broadway 42-edik utca sarkán. Remélem az, aki higgadtabb vérmérséklettel rendelkezik, az képes uralkodni magán és megfelelő tárgyilagos kritikát tud majd írni róla.

De a pokolba is vele… Hadd szóljon a dicséret!

Ebben a dalban maga a sötétség kell életre, amit egy gyakran visszatérő mámoros szintetizátor dallam kísér. Egy furcsán vánszorgó ritmus adja az alapját, amely szinte tökéletes filmzenévé emeli. Számomra egy olyan éjszaka képét festi meg, amelyen mintha egy csapat divatvámpír csellengne a holdfényes éjszakában.

A „Wrong” tökéletes elegye a korai és a kései depeCHe MODE stílusnak. Mintha a „Stories of Old”-ot, vagy a „Lie To Me”-it mixelték volna össze karrierjük csúcspontjáról származó dalaikkal - úgy, mint a „Clean”, a „Walking In My Shoes” vagy az „I Feel You” kifinomult hangzásával.

Azok számára mondom, akik nem egészen vannak képben a depeCHe MODE munkásságával, a „Wrong” merőben hasonlít a Eurythmics egyik lassabb dalához a „Sweet Dreams (Are Made Of This)”-hez, és kevésbé üvöltő, mint pl. a Nine Inch Nails „Terrible Lie” című szerzeménye. Szövege pedig a Pet Shop Boys „It’s A Sin” című dalszövegével vethető össze, mialatt Dr. John’s „Right Place, Wrong Time” dalainak ismertető jegyeit is fel lehet fedezni benne.

A kórus része egyetlen szót tartalmaz (lehet találgatni melyiket), amelyet folyamatosan fennhangon és mechanikusan kántál a dal. Ez a szó több helyen megtalálható és a teljes szöveg egyéb részeibe is belekerült, nyomatékot adva ezzel Robert Collier híres jelmondatának - „Az ismétlés a meggyőzés eszköze!” Ez a dal a becsapás, a félrevezetés, a nem kívánt eseménysorozatok és visszautasított döntések himnusza. Érződik belőle mindaz, hogy az, amit az ember valaha tett és tenni fog… az csak rossz irányba mehet.
 
„Rossz dob ütemére meneteltem
Rossz emberek gyűrűjűben,
Rossz energiát sugározva szét,
Rossz jelszavakat kántálva,
Rossz jelképeket használva:
Egy rossz meggyőződését
Egy rossz krónika rossz lapjára kerültem,
Mert rossz tanokat rosszul értelmeztem
Rosszat cselekedtem minden átkozott éjjel,
Addig játszva a zajt, míg az dallammal nem ért fel.”

Szokatlanul sötét szerzemény a mai könnyen emészthető popzenei palettán. Valószínűleg nem lesz a slágerlisták élén, vagy legalábbis hosszú ideig nem hiszem, hogy első lesz. Ám azok számára, akik ma többet várnak, mint egy bugyuta szerelmes dal, vagy egy ostoba parti nóta, vagy egy újabb semmitmondó rapper szerzemény – a rapperek semmi másra nem képesek csak vagánykodni magukkal, azok számára ez a keserű szinti-pop hangzás igazi csemege lesz.

Egy biztos, én meg fogom rendelni a depeCHe MODE új albumának ’deluxe’ változatát, amely 3 CD-ét és egy DVD-ét tartalmaz majd. Hiszen „nagy tételben minden számít / Everything counts in large amounts”!
 
Azoknak ajánlom, akik szeretik: Eurythmics (1983-1984), Gary Numan (1979), Nine Inch Nails (1989, 2005-2007), Pet Shop Boys (1990)
 
Értékelés: ***** (5 csillagból 5!)
 
 
Mark Ingoldsby,  2009.02.26. - 411 Mania