„depeCHe MODE talán nem a legunalmasabb banda, akik valaha előfordultak, de kétségtelenül afelé tartanak. Az egyetlen, amit érdemes kiemelni a nevetséges és elképzelhetetlen létezésükben, az a kifinomult és hihetetlen sikerük.”
Depeche Mode koncert Párizsban
Dave Gahan újfent kijátssza a halált és Morrissey-t
Stade de France stadion, Párizs
2009. június 27.
(****)
Így fogalmazott a hosszú ideje nem létező Record Mirror magazin riportere, miután megtekintette a banda koncertjét Manchesterben, a kicsi és izzasztó Rafters clubban 1981 augusztusában. A firkász egy másik hasonlóan kedvesen rosszindulatú, a “még ahhoz is túlságosan unalmasak, hogy egyáltalán érdektelenek legyenek” jelzővel is illeti az együttest, akik ennek ellenére ekkor már két kislemezt jegyeztek. A második, a New Life, a Pac Man árkád játék hangzására és dallamára hajaz, ugyanakkor ezzel első ízben rákerülnek az angol slágerlistára. Ám senki nem gondolta volna akkoriban, legkevésbé talán a fenti savanyú tollú kritikus, - aki egyébként nem más mint az akkor 22 éves és éppen frusztrált pop lángész Steven Morrissey - hogy majdnem három évtized elteltével a depeCHe MODE akkora népszerűségnek örvend majd, hogy a párizsi Stade de France stadiont, a labdarugó világbajnokságok döntőinek és Rolling Stones koncertek helyszínét képes csurig megtölteni.
Az erős délutáni napsütéstől védett helyen, a kellemesen hűvös backstage-ben Martin Gore a csapat dalszerzője a Q Magazin felolvasását hallgatja Morrissey cinikus értekezéséről. Kínos csend következik amíg egyszer csak Gore nevetni kezd. Kacagó, csuklás-szerű ha-ha-ha, végtelen ismétlődésben. Vidámság? Irónia? Keserűség? Vagy talán csak egy molotov koktélnyi diadalittas vihogás?
- Akkoriban ez egy tipikus kritika volt - mondja mosolyogva Gore, a nyughatatlan szemű alacsony növésű figura, hátrafésült, göndörre robbantott szőke tincsekkel, amely elképesztően hasonlít az 1935-ben készült Frankenstein menyasszonya c. film őrült tudósára, Dr. Pretoriusra. Ahogy meséli, mialatt az együttes az új lemezét, a Sounds Of The Universe-t vette fel, kezükbe került egy doboz tele régi újságcikkel és kivágásokkal, amiket Dave volt felesége gyűjtögetett valamikor.
- Azokban a cikkekben szinte ugyanezek a sorok szerepeltek. Mindegy egyes cikk lesújtó volt ránk nézve. De feltételezem, akkoriban tényleg eléggé borzasztóak voltunk.
Ahogy a depeCHe MODE átalakult, - Gore fogalmazásában - a “négy basildoni srác, akik kétségbeesve próbálnak elektronikus zenét csinálni” bandából a stadionokat megtöltő európai félistenekké, az az egyik legkülönösebb átváltozás a brit popzene életében. Az eredeti dalszerző elhíresült lépéssel vált ki a bandából, hogy megalakítsa a Yazoo-t, röviddel az 1981-es Just Can’t Get Enough megjelenése után, amely egyébként még mindig az egyik legtöbbet letöltött daluk az iTunes-on. Amikor Gore átvette a dalszerzési feladatokat, a prüntyögő depeCHe MODE a dalgyártásban egy sötét, borongós, sallangmentes pop noir-ba tért át, ami sokkal inkább a 30-as évek Berlinét idézi, mint a 80-as évek Basildonját. Ráadásul mindez Európában történik, ahol az új felállású depeCHe MODE a legnagyobb és a legelkötelezettebb rajongótábort szerzi meg magának olyan emlékezetes szintetizátor darabokkal, mint az Everything Counts vagy a People Are People, megelőzve az amerikai áttörésüket, amit aztán majd az utókor számára az 1989-es koncert filmjük, a 101 örökít. DA Pennebaker által rendezett film 80 ezer hisztérikus Mode rajongóval precedens értékűvé válik és 20 évvel később még mindig az. Ahogy a hűséges rajongók gyülekeznek a Stade de France lelátóira, a párás levegő megtelik várakozás izgalmával; nem csak esemény, hanem egy nagy család gyülekezete. - Jókis látvány, ugye? - vigyorog Gore.
Meglehet, Morrissey még mindig a depeCHe MODE “meglepően unalmas” zenéjén gondolkodik vagy nem, talán még ő is elismerné, hogy a banda története minden csak nem unalmas.
Gahan heroin függőségen esett át és közismert módon 2 percig halott volt 1996-ban, miután túladagolta magát és újjá kellett éleszteni. A billentyűs Andy Fletchernek ugyancsak kijárt, amikor idegösszeomlással az 1990-es világ körüli turnéjuk során (sic!) a The Priory rehabilitációs intézetben kötött ki. Az egykoron alkoholista Gore pedig már 3 éve józan, a piát pedig fitness diétára és kényszeres eBay-ezésre cserélte.
- Elérkeztem addig a pontig, amikor a dolog kezelése kifolyt az irányításom alól. - mondja. - Egyszerűen abba kellett hagynom. Elérkezel abba korba, amikor az ivás előnyeit jócskán felülírják a rendszeres másnaposságok. Ha most alaposan berugnék, annak egész hétre való következményei volnának.
Jóllehet, a banda démonai már lakatra vannak zárba, a drámai események nem szűnnek. 2009 május 12-én a Tour Of The Universe turné Athéni állomásán Gahan rosszul lett közvetlenül a koncert kezdete előtti pillanatokban. Kórházba szállítás után gyomorhurutot diagnosztizáltak nála. További vizsgálatok során az orvos CT vizsgálatot is végzett. Az a kis árnyék, amit Dave hólyagján kimutattak, egy kialakulóban levő tumor volt, amit aztán azonnal el is távolítottak.
- Azt hiszem erre az eseményre úgy kell tekintenünk, mint egy csodára, hogy gyomorhurutja lett. - mondja Gore. - Máskülönben turnéznánk egy évig, mialatt Dave-nek még mindig megvolna a tumorja. Az is csoda, hogy az orvos alaposabban is megvizsgálta. Ez más esetben nem történik meg. Nagyon szerencsések voltunk.
Az, hogy Gahan ismét eltáncolt a kaszás elöl, sokat elárul arról izgatott figuráról, aki a koncerteken a rock istenek izzasztó karikatúráját testesíti meg. Talán ez történik, amikor az önpusztítás a végletekig fajul. Peckesen vonaglasz a mellényedben vagy éppen meztelen felsőtesttel, mint Michael Hutchence, noha a szexuális karizmád sokkal inkább Michael Barrymore-ra hajaz (brit komikus és televíziós műsorvezető). Azt hiszed, hogy Elvis vagy, miközben minden arcmozdulatod elárulja, hogy essexi vagy. De legalább ott van a hang. Az a félelemtől üvöltő, agonizáló hang, ami a Wrong indusztriális hangzását végigkíséri és olyan, mint egy orwelli dorgálás. És amitől a madarak pánikszerűen elrepülnek a stadionból, az a rajongói kedvenc Fly On The Windscreen. “Death is everywhere,” üvölti az az ember, aki közelebb volt a halálhoz, mint bármelyikünk. Több tízezer ember énekli vele együtt. A látványba és a hangzásba az ember térde is beleremeg.
Ahova Gahan gótikus étoszt szállít, oda Gore érzelmeket visz. Megragadja a mikrofont és a depeCHe MODE-hoz képest egzotikus hangzású Little Soul előadásába fog, hangja jóval emberibben szólal meg a Mode hideg és kegyetlen repertoárjához képest. A Walking In My Shoes és az In Your Room fagyos robbanásában még több szenvedéses agónia hallatszik, dalok, amelyekre megesküdnél, hogy büntetésnek szánták - egyfajta megbánás-szerű, önmarcangoló popzenei darabok, ugyanakkor éppen ellenkező hatásuk volt a hatalmas gyülekezet előtt. És ha van olyan dolog, amihez a depeCHe MODE sokkal jobban ért, mint bármelyik együttes, az a tömeg manipulásása. Már teljesen besötétedik, amikor megszólal az I Feel You és az egész stadion egyszerre mozdul a pengetésre. Az Enjoy The Silence, a táncaparkettet betöltő és a bánatot diszkóütemmel megtöltő melankolikus hangulata átcsap egyszerre ringó extázissá. Mind közül a legfantasztikusabb, a heroikus germán eposzokat idéző 1987-es Never Let Me Down Again, ami ennyi év után szinte viccet csinál abból a tényből, hogy a dal egykoron mindössze a 22. helyig jutott az angol slágerlistán. Ha éppen most ejtettek volna ide a Mongó bolygóról és tanúja lennél, ahogy 100 ezer vagy még több kar metronóm szerű szinkronban leng, feltételeznéd, hogy talán ez az legismertebb dal az emberiség történelmében. Egészen addig, amíg megvárod a ráadást, hogy lásd ahogy Szent Dave gospellt énekel Gore gitározására. Utoljára akkor volt ekkora őrület a párizsi Stade de France stadionban, amikor Franciaország megverte Brazíliát 3-0-ra.
Az aftershow egy kis basildoni hangulatot csempész Párizs távolabbi részeibe, köszönhetően a busznyi barátnak és családtagnak, akik segítenek elfogyasztani a sajtgolyókat, kolbászkákat és az asztali bort. Gore igazán elégedettnek látszik, hátba veregetést osztogat bőrdzsekiben és T.Rex pólóban.
- Sokkal jobban érezzük magunkat az együttesben - mondja és látni a szemén, hogy valóban így gondolja. - A közönség elképesztő volt. Mindenki elégedettnek tűnt. Ez a fontos.
A nosztagiázás kedvéért a Q Magazin felajánlja Gore-nak az ominózus Morrissey cikket az együttes nemrégiben megtalált régi újságcikkeket tartalmazó gyűjteménye számára, a régmúlt idők mementója jeléül. Gore úgy nézi feszülten a darab papírt, mintha annak érintése fizikai sorvadás esetleges bekövetkezésével fenyegetne.
- Nem - mondja nevetve remegő hangon. - Tartsd meg!
De amikor elérkezik az idő, hogy megvalljam, miszerint a mai este nyilvánvalóan nem azt bizonyítja, hogy a depeCHe MODE a legunalmasabb banda, akik valaha előfordultak, ő már megfordult és ott is hagyott.
Simon Goddard
Q Magazin
September 2009
p. 142-143.
(Megjegyzés: A szerző ismert Morrissey és The Smiths biográfus, számos könyvet és cikket írt a témában.)
|
|
|
|
Amúgy éppen a koronás medállal szórakozok.
|
|
Szép napot Nektek!Szombathelyen zuhog az eső!“Oh,God!It’s raining…”  Remélem Mode vitt esernyőt 
Edóka örülök,hogy jobban vagy!Remélem Petra is gyógyulgat!
Én néhány hónapja nagyon érdekeset álmodtam,amire baromi tisztán emlékszem: unokahugival a koncert szevezőknél dolgoztunk és részt vettünk egy DM koncert lebonyolításában.Koncert után mentünk valami folyosón és jött szembe Dave és Martin.Váltottunk velük angolul néhány szót,aztán hugi kérte,énekeljenek nekünk.Erre Martin előkapta a gitárt,Dave a szemembe nézett nagyon komolyan és elénekelte a Halo-t az első refrénig.Döbbenten álltam,ő kacsintott,elköszöntek és itt felébredtem.Huh!Azóta is boncolgatom,miért pont a Halo-t énekelte…de azt hiszem,tudom,miért…
|
|
Én is tudok olyat mondani, akinek nem jön be. Nekem is van barátnőm, aki szerint nyeszlett, sovány, és ráadásul öreg is. húú, mennyire ki tud boritani, amikor otthon dvd-t nézek, betoppan hozzám, és csak mondja, hogy már megint ezt nézed? mi a fenét eszel rajta..és elkezdi szapulni
Persze én nem hagyom, majd el harapom a torkát 
Hát nekem is volt már álmom Dave-vel, főleg miután olvastam bizonyos oldalon egy jó kis novellát  Viszont se romantikus, se annál komolyabb nem volt, valszeg mert full be voltam rezelve álmomban a pasitól. Viszont végig lepke volt a gyomromban, és szikrázott a levegő.. NA.. beszari voltam
|
|
A pszichológus az egy külön állatfaj Különben én is jelentkeztem arra a szakra és pont Szegedre, csak elbaltáztam a felvit… Na szóval ő akkor ilyen minden evő típus, ez ritka, bár mondjuk sokszor hallgatok rádiót főleg vezetés közben és ott nem zavar, a lényeg hogy szóljon valami.
Elhunyt a Boyzone énekese Őket nagyon szerettem kisebb koromban, ők is írek, mint a U2 és elég szép sikereket értek el.
Álmodni mindenki álmodik, csak sokszor nem emlékszünk rá és mivel általában az előző napi eseményeket dolgozza fel az agyunk így nem csodálkozom, hogy összekombinálódnak az álmaid 
|
|
Hát szerintem ex-lakótársamnak nincs ilyen a zeneiparban, mert hát hogy is mondjam… ő eléggé mindenféle zenének a felszínén lebeg, szóval nem megy semminek a mélyére, azt hallgatja, ami éppen megtetszik neki, de nem tud úgy rajongani, mint mi a DM-ért. A rajongás témát jó párszor kibeszéltük vele, mert hogy pszichológusnak tanul. XD És mondta, hogy csodálja, hogy mi ennyire tudunk rajongani egy bandáért, mert ő képtelen lenne erre.
Ki volt a Boyzone énekese? Annyira nem vágtam a zenéjüket. Az egy fiúcsapat volt, nem? Nem tom ki volt a fő énekesük.
Álom: igen, nem a legromantikusabb volt, de általában a srácokkal (sajnos) nem álmodom romantikusakat, hanem inkább érdekeseket. Párszor már álmodtam, hogy magyarul beszélek a srácokkal. Egyébként most Dave nem beszélt magyarul, csak megértett pár szófordulatot, gondolom hála a “barátnőjének”. XD
Egyébként sokszor összekombinálom az álmomban az egy ideje engem foglalkoztató dolgokat. Pl. múltkor mindenképp Disneylandbe akartam eljutni és aztán ott voltam és menekültem a biztonságiak elől, mert nem fizettem ki a jegyet, erre megjelent Jensen Ackles (Dean Winchester a Supernaturalből) és segített menekülni. (Előtte este 2 Supernatural részt néztünk lakótársammal). De ez csak egy példa a sok közül.
|
|
U-girl! Nem mondod?  Ezen most meglepődtem… de akkor neki ki az etalon pasi a nagy zeneiparban? Különben hallottátok, hogy meghalt a Boyzone énekese? 33 éves volt, nagyon megdöbbentett.
|
|
Angie: de van! Pl. a volt lakótársam!!!
(mondjuk erre szokta azt mondani Modecsibém, hogy az nem nő a szemében, aki szerint Dave nem jó pasi! XDDD)
Juj, egyébként Dave-vel álmodtam hosszú idő után először!
Kocsival mentünk vhova New Yorkban (ő vezetett) - én próbáltam feldolgozni, hogy ott van mellettem, de azért néha dumáltunk, aztán megálltunk asszem a lakásuknál, ahol felszedtük a barátnőjét, aki egy nagyobb darab csaj volt (ez valszeg Angtoria-hatás, mert az utóbbi időben nagyon sokat hallgatom a 2006-os albumukat, és abban az énekesnő - Sarah Jezebel Deva, aki pl. a Cradle of Filth-nek is vokálozik - az énekesnőjük és ő is nagyobb darab) - szóval mondtam angolul, hogy majd akkor én hátraülök a csomagokhoz, hogy ők egymás mellett ülhessenek. Ő meg csak mosolygott és magyarul válaszolt, mert hogy kiderült, hogy magyar. Úgyhogy próbáltam feldolgozni a sokkot, ezért nem is emlékszem, hogy miket mondott arról hogy hogyan ismerte meg Dave-et meg hogy miként jöttek össze. Közben Dave vezetett (a megszokott “pilótás” napszemcsijében) és néha hátrafordult és mosolygott (ja, mert vhogy a csaj mintha mellém ült volna dumálni). Szóval Dave mosolygott, mert néha értette, hogy mit beszélünk magyarul, de ettől függetlenül az az érzésem volt, hogy majdnem zavaróan távolságtartó volt. És itt felkeltett az óra…. 
egy kis ízelítő az Angtoria zenéjéből: God has a plan for us all
|
|
Jó reggelt nektek!
Milyen aranyos, hát akkor majd a koncertre is biztos rá fog tapadni  De szerintem nincs olyan lány, aki ne szeretne Dave-re tapadni.
|
|
Jó reggelt!
Angie hát az biztos,hogy fogunk rázni a koncertekre.Amiért örök hála neked.Az előbb is néztünk videót Dave-eset és a gyerekem nem a mese dvd-t nézte amit beraktam neki előzőleg hanem Dave-et kerek szemekkel. 
|
|
Sziasztok 
|
|
Jó éjt vica, én is megyek
Pussz!
|
|
Vica, szerintem a videoklipek holnap is ugyan olyan jók lesznek, majd diszkózhattok Petrával hátha jobban lesz A zene gyógyít! És ezt már több orvos is bebizonyította.
Örülök, hogy ízlett a süti én is nagyon szeretem, bár a cukor és a lisz arányát egy kicsit el szoktam mozdítani a 30 dekáról. Petra megette az almát belőle?
Nagy szerencséje volt Dave-nek, hogy a görög orvosok alaposan megvizsgálták és megtalálálták a daganatot. Bár már nagyon sok pletykából hallottam, hogy nem is volt neki semmi csak nem akarták a Kelet-Európai helyszíneken megtartani a koncertet. De szerintem ez hülyeség, ilyennel nem lehet viccelni! Ráadásul Dave-nek tényleg 9 élete lehet, vagy saját Personal jesus-e
|
|
Szia Edóka! Bocsi, hogy úgy eltűntem, de itt Pesten a vezeték nélküli net nem a legjobb és olyan, mint egy mese vége Hol volt hol nem volt
|
|
Akkor mondjuk azt,hogy legyen 9 élete mint a macskának… úgy biztos sokáig énekel nekünk a kis drága
|
|
Hát a sorozatról csak hallottam, úgyhogy ezt nem tudom
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
|
De ez az álom nem volt valami romantikus, amit leírtál 
