Sziasztok!
Az elmúlt napok kritikáit elolvasva az a határozott benyomásom alakult ki, hogy eddig még igazán nem sok objektív született. Valamiféle (számomra megfoghatatlan) elvárásból fakadó érzelmes csalódottság érződik, vagy az elvtelen leszólás a jellemző. Mindig volt olyan, akinek az ízlését éppen nem szolgálták ki. Az én ízlésemre 1993-ban tojtak, tudomásul vettem és legnagyobb meglepetésemre hamar megszerettem! Több szám akkoriból, azóta is a kedvencem. (Pl: My Joy ? sohasem hittem volna?)
Élvezhetetlennek és értéktelennek beállítani ezt az albumot nem reális. (Ráadásul bizonyosan picit másképp fog szólni hivatalos kiadásban). Elképesztő, hogy az Ultra című albumra sokan egyfajta etalonként hivatkoztak mostanában. Megjelenésekor homályos, ál-szentimentális, erőtlen ...stb. jelzőkkel illették.
Mit vártak azok, akik azt kérdezik, hogy hol az ?üstökös?? Miért kellene megint utat törni, új irányzatot kreálni. Egy lemezről-lemezre önmagából teljesen kiforduló zenekar szerintem egyébként sem zseniális, hanem inkább gyökértelen. Mellesleg arra a zenére, ami ma innovatívnak számítana nem is igen vagyok kíváncsi.
A zenekar emberekből áll, és úgy formálódik, ahogy az azt alkotó emberek. Ahogy egy ember idősödik (ez objektív elkerülhetetlen körülmény), úgy változnak az érzelmei, érdeklődése, és az ízlése (ez pedig tapasztalati tény).
Nekem úgy tűnik, hogy az Ultrát követő albumaik lépésről lépésre közelítenek ahhoz a dallamos techno-pop zenéhez, amiért én annak idején megkedveltem őket. (Én ezt egyáltalán nem bánom.) Nem hiszem, hogy ötlettelenségből, nem divatból (ez ma nem is igen divat), nem azért mert pénzre van szükségük (nevetséges érv), hanem azért, mert így lassan 50 (!) felé ehhez van kedvük.
Erőlködés? Mondja meg nekem valaki, hogy hol, és mikor látta azt rajtuk, hogy már csak kínlódnak egy-egy fellépésük során?
Aktívak, motiváltak, pedig már régen arra az ?üstökös? pályára állhattak volna, mint a Doors, a Nirvana, vagy az INXS ...stb. frontemberei (és maguk a zenekarok is). Nem törnek utat? Ez a korszakuk már nem erről szól (az lenne az erőlködés szerintem, ha erről szólna).
Amit tesznek, azt igyekezettel, a maguk és a zenéjüket szeretők örömére teszik, a mai napig igényesen és színvonalasan.
|