Mi ösztönzött, hogy visszatérj a stúdióba?
Legfőképp Hep buzdított, hogy visszatérjek a stúdióba, és elkezdjek ismét dolgozni. Eddig bírta a lézengésem, az ivászatot miközben a sportcsatornákat néztem! Valójában volt két nekifutásom egy új lemez elkészítéséhez az 5 év alatt, de nem tudtam belelendülni. Azt hiszem, akkor jött vissza a lelkesedésem, amikor rájöttem, hogy sokkal kevésbé vagyok ingerlékeny, ha kreatív vagyok.
Miben különbözött a subHuman lemez készítése az előző Recoil-lemezekhez képest?
Lényegében nem különbözött. A lemezkészítéshez mindig kísérletezős és módszeres [tervszerű] a hozzáállásom. Ahogy túlestem az elkerülhetetlen újraismerkedésen a továbbfejlesztett hangszerekkel, számítógépes frissítéseken, visszazökkentem a természetes környezetembe, ahol csak összedobtam 1-2 hangot és loop-ot, amíg meg nem jött a szikra. Az új felszerelés kezelése nehézkesen ment. Szinte az összes digitális munkaeszközt frissíteni kellett, vagy két hónapomba tellett, mire ténylegesen elkezdhettem a zenélést. Felfedeztem magamnak az „Ableton Live” programot, amelyet gyakran használtam ezen a lemezen loop-manipuláláshoz. A felvételek Joe Richardsonnal kicsit másképp történtek. Hep, PK és én Texasba utaztunk, ahol egy helyi stúdiót használtunk. Erről bővebben mesélek majd egy cikkben, amit az új Recoil webre írtam.
Úgy gondolom, hogy a végtermék valamennyire befogadhatóbb lett. A „subHuman” albumon sokkal több a melódia és kevésbé kísérletezős, viszont megtalálható rajta a tipikus Recoil-hangzás, erős atmoszférikus zene és mélység. Azt hiszem szövevényesebb „finomabb” a narrációs eleme, mint a „Liquid”-é. Többszöri meghallgatás után remélhetőleg a hallgató újabb és újabb dolgokat fedez majd fel. Világosan érezhető a blues hangzás, ami az elejétől fogva szándékos volt. Joe hangja csak erősítette ezt. Az Ő karaktere fémjelzi szinte az egész lemezt, és ha valakinek nem tetszik a stílusa, az csalódni fog. Személy szerint én imádom. A blues & gospel zene már fiatal korom óta elbűvöl, mióta felfedeztem a glam rock-ot a 70-es években. Vissza akartam utazni és megtalálni, honnan is származik ez a zene. Azt vettem észre, hogy öreg blues dallamokat játszogattam a zongorán skálagyakorlás helyett! Gondolom a blues azonnali érzelmi összetétele az, ami megérint [majdnem mindig ott van a benne rejlő melankólia]. Szeretem hozzátenni ezeket az érzéseket a Recoil „vásznára”, ezzel is egy mélyebb élményt nyújtva.
Forrás: Recoil @ MySpace
