 A legnagyobb írok és költők, ill. művészek jutnak el arra az állapotra, h. az emberi létet két részre bontják: gyermeki és abszolút felnőtt létre. Márai, Karinthy, Kosztolányi, József Attila, Latinovits, Antoine de Saint-Exupéry, Szörényi, Kóborék és Martinék nem szégyenletes dologként élték meg azt, h. felnőttként is vissza kell lépni a gyermeki létbe. Aki azt nem így gondolja az elég sivár lelkű, ahogyan Márai is írja.
Mert az ember - ezt egyre jobban hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket. A végleges felnőtteket, akik nem hisznek már semmiféle csodában, gyanakvással szemlélem, s ez a gyanakvás és idegenkedés erősödik a tapasztalatokkal és az évekkel.
Márai Sándor
Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című verse is erről szól.
Kosztolány 50 évesen jött rá a nagy titokra.Az életet nem abszolút felnőttként kell élni, hanem gyermekként. A világ egyszerű? dolgaiból csodaszép dolgokat lehet látni egy gyermeki fantázián keresztül. Sajnos a mai világban egyre több az abszolút felnőtt. 
| 
