People
Do we call this trying?
We’re hopeless
Forget the denying
Our souls are corrupt
Our minds are messed up
Our consciences, bankrupt
Oh, we’re fucked
People
What are we thinking?
It’s shameful
Our standards are sinking
We’re barely hanging on
Our spirit has gone
And once where it shone
I hear a lonesome song
People
How are we coping?
It’s futile
To even start hoping
That justice will prevail
That truth will tip the scales
Our dignity has sailed
Oh, we’ve failed
Magyar fordítás:
BUKÁS
Emberek,
Ezt nevezzük mi próbálkozásnak?
Reménytelenek vagyunk,
Ne is tagadjuk tovább!
A lelkünk megromlott,
Az elménk összezavarodott,
A lelkiismeretünk csődött mondott,
Ó, csúnyán elbántak velünk...
Emberek,
Most még mire gondoljunk?
Ez szégyenteljes (gyalázatos),
Süllyed az értékrendünk (nívónk “kritikán aluli”)!
Már alig tartjuk magunkat,
A lelkünk halott,
És ott, ahol az egykoron ragyogott,
Most csupán egy magányos dalt hallok...
Emberek,
Ezzel hogyan birkózunk meg?
Mikor reménytelen
Még az is, hogy reménykedjünk?!
Az igazságszolgáltatás érvényesül majd (az lesz a döntő),
A végső igazság, ami egyedül számít.
Méltóságunk már elúszott,
Ó, elbuktunk...
Koncert esélyes darab. Egyébként ahogy építkezik a dal az valami szenzációs. Szigi jól megfogta a lényegét a kritikájában. Olyan hangok vannak benne ami megint csak egy szónikus utazásra hívnak. Ford valahogy nagyon ráérzett erre.
1. Hozzászóló: EL GRECO | Időpont: 2017.03.30. 16:59