Mint egy macska,
Akit bekapnak az esőről,
S aki egyből kiszalad,
Hogy mindent kezdjen előröl –
Én is visszatérek majd.
Ez egy olyan dolog,
Amit nem irányíthatunk,
Valami, amit soha fel nem foghatunk –
Egy rejtett törvény.
A gyümölcs lehullik,
A végzet elcsábít –
Én követlek téged.
Mint egy gyalog,
Az örök sakktáblán állva,
Ki sosem tudja biztosan,
Merre visz majd az útja –
Vakon bolyongok tovább.
És a mennyország itt van előttem,
Országod hívogatva csábít engem
Mire odaérek,
Volt-nincs délibáb…
A folyó a medrét rója,
A bölcs pedig tud róla:
Én követlek téged.
Sóvárgok,
Lángolok,
Érzem, ahogy szerelem bennem kavarog
Mint egy lepke
A szerelem vakító fényében,
Én is elégek
Minden egyes éjjelen
E nélkül nem is élhetek…
Nekem is jut majd abból
A kevéske jóból
Én téged követlek.
Sóvárgok,
Lángolok,
Érzem, ahogy a szerelem bennem kavarog
Mint egy lepke
A szerelem vakító fényében,
Én is elégek
Minden egyes éjjelen
Már alig élek…
Nekem is jut majd abból
A kevéske jóból
Én téged követlek…
|
