Elcsendesedett a vihar,
Már messze jár,
De én azon tűnődöm
A felhők csendje újabb csatára meddig vár?
Megláttam valamit a szemeidben!
Nem tévedek!
(Oh Kedves) Igen megláttam
Azt a “valamit” a szemeidben,
Amit már rég magamnak akartam!
Csak ülök és várok,
És még mindig rácsodálkozok.
Egy Isteni beavatkozásra várva,
Hogy az újra megindítson.
Megláttam valamit a szemeidben!
Nem tévedek!
(Oh Kedves) Igen megláttam
Azt a “valamit” a szemeidben...
Megláttam valamit a szemeidben,
Nem tévedek!
(Oh Kedves) Igen megláttam
Azt a “valamit” a szemeidben,
Amit már rég magamnak akartam!
Mind a ketten messziről jöttünk,
Elértük a legtávolabbi csillagot is.
Nem is egyszer! Számtalanszor már...
És most vissza akarlak szerezni!
Hiszen egykoron egymásé voltunk.
Nem kell színlelnünk tovább!
Megláttam valamit a szemeidben,
Ez már biztos!
(Oh Kedves) Igen megláttam
Azt a “valamit” a szemeidben,
Amit már rég kerestem!
----------------------------------
Miután a vihar
Elcsitult,
Eljátszottam a gondolattal:
Visszatér-e vagy tényleg elvonult…?
Még sohasem
Fedeztem fel ehhez foghatót
A tekintetedben…
Kedvesem, megláttam
Valami semmihez sem foghatót,
Amit a magaménak akartam tudni…
Csak ülök mozdulatlanul,
Merev tekintettel,
Az isteni sugallatra várva,
Mely újra élettel tölt majd el
Még sohasem
Fedeztem fel ehhez foghatót
A tekintetedben…
Kedvesem, megláttam
Valami semmihez sem foghatót,
Még sohasem
Fedeztem fel ehhez foghatót
A tekintetedben…
Kedvesem, megláttam benne
Valami semmihez sem foghatót,
Amit a magaménak akartam tudni…
Ketten annyi mindent átéltünk,
Minden akadályt legyőztünk,
Még most is, újra meg újra
Azt akarom, térj vissza,
Barátok vagyunk –
Miért is titkoljuk…?
Még sohasem
Fedeztem fel ehhez foghatót
A tekintetedben…
Kedvesem, megláttam
Valami semmihez sem foghatót,
Amit a magaménak akartam tudni… |