Boldog vagyok,
Hogy az enyém vagy,
Bár most nem vagy itt velem
Tudom, hogy valahol
Éppen álmodsz,
Bár nem feltétlenül rólam…
Többé már nem számít,
Ha minden összetörik,
Hiszen semmi sem tart örökké
De imádkozom érte,
Hogy végre
Együtt maradjunk
Melegséggel tölt el,
Hogy a barátom vagy,
Még ha messze is jársz
És boldoggá tesz
A tudat,
Hogy nem jön el a nap,
Amikor megcsókollak,
S te is megcsókolsz…
Ne tettesd, hogy hiányolsz
A beteg elme
Legjellemzőbb tünete,
Amikor a féltékenységtől háborogsz
Ha majd újra találkoznunk kell,
Ne törődj a zavaros részletekkel
Csak feküdj ide mellém,
S egyetlen mozdulatot se tégy…
Hálás leszek neked,
Főleg
Az irántam érzett tiszteletért
Zavarban vagyok,
Szinte megsemmisülők tőle,
Mert ezt nem érdemlem meg…
|