Szétszórtam közös képeinket,
A hálószoba padlóján.
Már el kellett volna mondanom
Többször az idők folyamán.
Meg kellett volna hallgatnom téged,
Amíg még hozzám tartoztál.
De már túl késő, nincs mit tenni
Átléptem azt a bizonyos határt.
Angyalkám!
Amikor a fülembe suttogsz...
Nem kell semmitől sem félned!
...
Nem kell semmitől sem félned!
…
Mindig itt voltál velem,
Itt mellettem, az oldalamon,
S még most is érezlek,
Ahogy a talaj kicsúszik a lábam alól.
Angyalkám!
Angyalkám!
...
Nem kell semmitől sem félned! |
