Nem tudom, hogy miért hiszem úgy,
Hogy korábban már jártam itt,
Ez a hely annyira ismerős
De mégsem vagyok benne biztos,
Újra eljön az az idő, amikor
Majd egyszerűen kisétálsz az ajtón,
És nem fogsz nekem többé titkokat mesélni.
És a bolondok nem futnak el,
Egy nap követni fognak,
És minden utadba eső lehetőség
A tűzben fog elégni a halálod napján.
Hát hívj most fel és mondd, hogy otthon vagy.
Nem látom értelmét a sírásnak,
Mert túl sok könnyel jár,
Sokasodnak a gondolataim,
Így megpróbálom észben tartani mindet. |