Sérült emberek vagyunk
Vonszoltatjuk magunkat
Lelkünk finomságaival, amikkel nem is vagyunk tisztában
Zavaros lelkek
Örökkön kijátszva
A játszmában, amiről már régen tudtuk, hogy félni kell
Mikor a karjaimban vagy,
A világ értelmes lesz,
Nincs színlelés,
Csak sírás,
Mikor mellettem vagy,
Nincs védelmem,
És elfelejtem a halált, amit magamban érzek már
Sérült emberek vagyunk
Imádkozunk valamiért,
Ami már régen kiveszett belőlünk,
Elfajult lelkek,
Egyetlen dologban bízva
Amit az élet nem zár el előlünk
Mikor érzem
Lelked melegségét,
Elfeledkezem, hogy fázom
És sírok
Mikor az ajkaid megérintik az ajkaimat
És elvesztem az önuralmamat,
Elfelejtem, hogy öreg vagyok és haldoklom. |