depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Albumok | depeCHe MODE | Sounds Of The Universe
Albumok

Infó <<<   |   >>>
Sounds Of The Universe
Katalógus kód: STUMM300
Együttes: Martin Lee Gore, Dave Gahan, Andy Fletcher
Megjelenés: 2009.04.19.
Producer: Ben Hillier
Dalok: 01 In Chains
02 Hole To Feed
03 Wrong
04 Fragile Tension
05 Little Soul
06 In Sympathy
07 Peace
08 Come Back
09 Spacewalker
10 Perfect
11 Miles Away / The Truth Is
12 Jezebel
13 Corrupt
Eladott példányszám: -
Kapcsolódó anyagok: Album dalszövegei
További információk
Teljes albumlista
Sounds Of The Universe - Vedd meg most!   Vedd meg most! Sounds Of The Universe  
Megjegyzés: A Depeche Mode "univerzális" korszaka. Mivel a producer Ben Hillier maradt, így az album hangzása - első ízben - nem sokat változott az elődjéhez képest (sőt, ha a Hourglass-ra gondolunk, akár bántóan homogénnek is nevezhetjük az újkori DM-et és mellékprojektjeit). Analóg szintetizátorok, nyers effektek, furcsa számlezárások jellemzik ezt az albumot is. Sok a gyors szám, viszont sodró alig akad. A jól sikerült beharangozó kislemez, a Wrong színvonalát csak megközelíteni sikerül: elsősorban a dögös albumzáró (Corrupt), és a rendhagyó módon egyetlenegy darab Martin-ballada (Jezebel) sikerült jóra, bár figyelemreméltó a többtételes nyitószám (In Chains), valamint a nyers Miles Away/The Truth Is is. Dave ismét három dal szerzője (Hole To Feed, Come Back, Miles Away/The Truth Is). Az album sajnos DM-hez méltatlan dalokat is tartalmaz (Peace, In Sympathy). A korszak érdekessége, hogy a kislemezek B oldalasait (valamint régi demókat) előre megkapunk, ha megvásárolunk egy méregdrága Deluxe Boxot. Ha elfogadjuk, hogy a DM immár "csak" egy nosztalgiazenekar, akkor kedvelhető, "ártalmatlan" album a Sounds Of The Universe, amely - a Rolling Stones-hoz hasonlóan - csupán apropóul szolgál egy újabb gigaturnéhoz. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - a lemez remekül szerepelt az angol nagylemezlistán.
Előző album: The Best Of - Volume 1
Következő album: Remixes 2: 81-11
 
Slágerlisták
UK Album Chart US Billboard
2 3

Borító & Ízelítő
Albumlista | 108980 Olvasás | 144 Hozzászólás <<<   |   >>>
 

Lapozás: « Első  <  3 4 5 6 7 >  Utolsó »
64. Hozzászóló: mönye | Időpont: 2009.07.20. 16:46

Hoppálá, kimaradt a második mondatból a “magam” szócska. Nehogy félreértés történjen.

 
63. Hozzászóló: mönye | Időpont: 2009.07.20. 15:36

Minden tiszteletem Thasis-é, hiszen egész jó “kritikát” írt pl. a Wrong-ról. De én nem tartom a SOTU nagy kedvelőjének, sőt egyenesen rühellem. Szigi és Kucced “kritikáival” tökéletesen egyetértek. Ne legyen igazam, de szerintem ez az album és a turné inkább szól a pénzről, mint a rajongók kiszolgálásáról. A művészi értékük egyenlő a nagy nullával.  :(  :(

 
62. Hozzászóló: Faith [Admin] | Időpont: 2009.07.20. 15:06
Faith

A fenti kritika, mint az oldal többi részén is Szigi tollából fakad, ám azzal szinte 100%-ban egyet értek… Semmiképp nem ez lesz a kedvenc albumom, sőt.

 
61. Hozzászóló: mönye | Időpont: 2009.07.20. 14:53

Faith után én vagyok a második. És ez elég szomorú.. :(

 
60. Hozzászóló: newzoli | Időpont: 2009.06.28. 14:16
newzoli

remélem a KRITIKUS kicsit “átállitja” a kritikáját a lemezről igy a KONCERT után…a PEACE “méltatlan “?hmmmmmm…erősen kétlem.. talán győzd meg azt a kb 36000embert aki SZÉTTOMBOLTA magát erre az überfasza zenére….na meg az “IN SYMPATHY”?Király, végtelenül sajnálom hogy lecserélték a POLICY OF TRUTH-ra(amit szintén imádok!).1988óta tartom magam un. “modósnak"nekem igazán pocsék zenét kell hogy csináljanak hogy ne szeressem őket…na de ez kizárt! :)

 
59. Hozzászóló: Jazz thieve | Időpont: 2009.06.14. 07:43

Az már tényleg nem semmi, ha a rajongói oldal is oltja az új albumot 8-)

 
58. Hozzászóló: eleonóra | Időpont: 2009.06.13. 11:26

Ide miért nem töltik fel végre a számok részleteit?????

 
57. Hozzászóló: King of Körút | Időpont: 2009.06.09. 14:34

Ha egyszer az énektanárnőd ezt mondta, bizonyára így van:P

 
56. Hozzászóló: Ultra77 | Időpont: 2009.06.09. 14:14
Ultra77

Na, ennek örülök!
Ezek szerint elkerülte a figyelmemet, legalábbis a mahasznál még nem láttam a listában :[

Köszi az infót!  |-|

 
55. Hozzászóló: Tharsis | Időpont: 2009.06.09. 10:40
Tharsis

Ultra77. Összejött mind a kettő.

 
54. Hozzászóló: Uselink | Időpont: 2009.06.09. 09:38
Uselink

Otthon kiírtam az összes SOTU-dalt a The Sun And The Moon And The Stars kivételével (mert nekem nem volt pénzem Deluxe Box Setre :[ ) és odaadtam a suliban az énektanárnőnek. Miután visszaadta, azt mondta hogy nagyon szuper, jó album lett. 8-)

 
53. Hozzászóló: Ultra77 | Időpont: 2009.06.09. 07:10
Ultra77

Üdv!

Tényleg nem akarok ünneprontó lenni - hiszen nagy örörm, hogy folytatódik a turné -, de azért bíztam abban, hogy 34.000 eladott jegy után összejön az arany v. platina lemez.

Gondolom, a koncert után újra beindul a vásárlási kedv.
|-|

Így legyen!

 
52. Hozzászóló: Youwine | Időpont: 2009.06.09. 04:25
Youwine

Sounds of the UniWorse

 
51. Hozzászóló: Thomas_cs | Időpont: 2009.06.07. 15:04
Thomas_cs

Tharsis :
Jó a képed :D.Nekem ez a Windows háttérképem.Amikor meglátta a gyerekem (aki 2 éves), őrömmel közölte velem, hogy ott van Elmo :D:D:D:D. Akinek van gyereke az tudja miről beszélek :D.

 
50. Hozzászóló: Tharsis | Időpont: 2009.06.07. 14:48
Tharsis

Talán ildomos lenne beírni a helyezéseket. UK- 2 US -3. :)

 
49. Hozzászóló: Dgahan1 | Időpont: 2009.05.28. 15:10
Dgahan1

Nem mellesleg az oldal indulása óta ez az elsö studioalbum.ha ugy tetszik az elsö ‘közös’ albumunk!

 
48. Hozzászóló: Tharsis | Időpont: 2009.05.17. 12:07
Tharsis

kram! Köszi a dicsérő szavakat, jól esik, ha van valaki más is aki úgy látja a dalokat ahogy én. A bónusz dalokról annyit tudok mondani, hogy bár nagyon tetszik a Ghost, nekem a Light a kedvencem, karöltve a Sun and Moon -al. A Ghost-ot egyébként egy remekül összerakott számnak tartom, amiben renegteg felfedezésre váró finomság van. Hillier nagyon ért ahhoz, hogyan kell megbolondítani egy dalt ilyen leheletnyi finomságú hangokkal. Szerintem nagyon sokat hozzáadnak a hangulathoz. Persze van akinek nem tetszik, és csak szimplán prüntyögésnek nevezi a dolgot. Szerintem többről van itt szó. Legszívesebben a Light/Ghost/Sun… hármast a koncerten is hallanám, de erre nyilván kevés az esély. :(

 
47. Hozzászóló: kram | Időpont: 2009.05.17. 07:00

Na! Erről van szó! Ekként gondolom én is!
Tharsis! Bravó, Bravó! Rajongói oldal ez ugyebár, egy-két gondolatot illene ám becsempészni a fenti megjegyzés rovatba. Egyensúlyt! Nagyon sokan szeretik az új lemezt, bármilyen hihetetlen is.

Mellesleg mi az, hogy az In Sympathy méltatlan (lsd. fent). Nekem az egyik kedvencem. Ki dönti el, hogy mi méltó a DM-hez? Talán maguk a zenészek, nem?

Egyébként pedig ismét jelezném, hogy mindenkinek más a ízlése. 1986-óta szeretem a zenéjüket. Még szalagos magnón (ha valaki emlékszik még arra) (fiatalabbak kedvéért az nem kazettás) kezdtem a Black Celebration néhány számával. Számomra a Playing The Angel és a SOTU jelenti a Violator-ral félbeszakadt zenei folytonosságot, melyben a SOFAD-t és az Ultra-t egy szerény kitérőként éltem meg. Akárhogy nézem, nekem meggyőződésem, hogy a 90-es években felültek az akkor divatos alternatív rock zene hullámaira, és kísérletezgettek vele. Az Exciter volt az önmagukhoz visszavezető első próbamunka, és a PTA valamint a SOTU, a Black Celebration, MFTM, és a Violator méltó folytatása, hasonlóan magas színvonalon, csak sokkal!!! érettebben, kiegyensúlyozottabban.

Azt zenélik ki magukból amit épp most éreznek. Ez már hálisten nem a 90-es évek droggőzös időszaka. (elmúlt! hurrá! hurrá!) A 90-es években egyébként én nem a nevükért vettem meg a lemezeiket, hanem azért, mert reméltem, hogy még ha összességében nem is vagyok odáig az akkori alkotásaikért, csak fogok találni egy két nekem is tetsző dalt, jó zenészekről révén szó. Lám így is lett. Van kedvencem abból a korszakból is. (Mindazonáltal akkoriban a fiatalos DM rajongásom szörnyethalt.) Az utolsó két lemezzel kezdődött számomra a reneszánsz.

Nem tudok sajnos jó tanácsot adni azoknak akiknek ennyire nem tetszik. Nekem sem tudtak anno. Méltósággal tudomásul kell venni. Most ez van.

Tharsis! Legyél szíves a méltatlanul mellőzött B oldalas dalokról is ejteni pár elemző szót! Kíváncsi vagyok a véleményedre. (A Ghost pl. nálam - és a gyerkőceimnél is, ami nem elhanyagolható körülmény, mert általában azt kell hallgatnom ami nekik is bejön - az örök ranglistán bekerült a top 10-be. Az In Sympathy-val egyetemben. Az utóbbiért akkor elnézést kérek.)

 
46. Hozzászóló: Tharsis | Időpont: 2009.05.17. 02:50
Tharsis

Amikor megtudtam, hogy Ben Hillier lesz a soron következő album producere már előre dörzsöltem a tenyerem. Az a tény, hogy Ben milyen remek munkát végzett a Playing The Angel ?el, számomra egy újabb szerethető anyag körvonalait vetítette előre.

Persze a dolgok soha sem ilyen egyszerűek, hisz a Depeche Mode aktuális lemezének hangulatát és hangzását mindig a tagok pillanatnyi állapota és gondolatai határozták meg. Ezúttal talán még a szokásosnál is több hír látott napvilágot, amik főleg Martin alkohol problémájának megszűnéséről vagy éppen a régi elektronikus hangszerek iránti gyűjtőszenvedélyéről szóltak. Ez a két dolog nagy szerepet játszott az album születésében, egyben irányadónak is bizonyult a felvételek alatt. A sok régi analóg kütyü maga volt a kánaán Hillier és a többiek számára, hisz ez által a hangzás kialakítására is rengeteg különféle lehetőség nyílt. Kísérletezésben nem volt hiány, már csak az egyensúlyt kellett megtalálni; legyen harmónia az analóg hangzás és a modern elgondolások között. Nos, hogy ez mennyire sikerült mindenki maga dönti el, én azok táborát gyarapítom, akik szerint remek album született.
A Sounds of the Universe egy retró hangzásba öltöztetett, de igenis mai lemez. Sokkal könnyebb megbarátkozni vele, mint pl. a Playing The Angel -el, mert ezúttal több fülbemászó ritmus és kórus színesíti a dalokat. Többen utaltak az album eklektikusságára, amivel teljes mértékben egyet lehet érteni. Közös vonást csak az egész anyagot átszövő analóg szintetizátorhangzás jelent. Az album felépítése is eltér a korábbiaktól, mert ezúttal csak néha akasztják meg a lendületet lassabb tételek. Igazából csak két szám van, ami valóban lassú. A Little Soul és a Jezebel. De menjünk sorjában.
Kezdésnek az In Chains, egy rég nem hallott tökéletes nyitó tételként csendül fel. Lassan építkező, hangulatot kellően megalapozó szám. Az elején hallható kakofóniából egy csodálatos dal bontakozik ki, ami egyszerre méltóságteljes és fennkölt. Az ezt követő Hole To Feed már egyel magasabb sebességi fokozatba kapcsol; furcsán szaggatott dob hangzás és magával ragadó refrén. A csúcspontot a ?spaces? ?esen belassult középső szekció és az abból szinte kirobbanó kórus jelenti. A Wrong már kellően magas fordulaton talál minket, hipnotikus lüktetése csak tovább fokozza a feszültséget. Az első számhoz hasonlóan ez is mesterien felépített darab, a dal végére teljesen felőrli a hallgatót. A Fragile Tension ?re pedig már az első taktusaitól kezdve tombolhatunk, amely pillanatokban kiteljesedik a lemez első felének lendülete. Egyszerűen imádom ezt a számot! A szintetizátor futamot, a dalt átszövő gitárhangokat, a közepén hallható lebegős részt, egyszerűen mindent! Teljesen egyetérthetünk Dave- vel: ?There’s something magical in the air? . Jól esik egy kis szusszanás, melyet a Little Soul prezentál nekünk. Kellemes blues hangulatot árasztó dal, melyben először tűnik fel erőteljesebben az albumra nagyon jól eltalált gitárhangzás. Az univerzum szöveg formájában talán itt köszön vissza legszebben, mégpedig a refrén képében. Csodálatos! Nem sok idő marad a melankolikus elmélyülésre, mert az In Sympathy újra a lendület útjára tereli az album fonalát. Ebben a dalban zseniálisan ötvöződik a múlt és a jelen. Az első refrén utáni szintetizátoros lüktetés és az azt követő váltás teljesen lúdbőröztető. Számomra ezek a pillanatok jelentik a Depeche Mode eszenciáját, és ezért is imádom őket a mai napig. Itt-ott olyan érzése van az embernek, mintha a Some Great Reward ?ról is belecsempésztek volna hangokat, de ez legyen a legnagyobb baj. A bevezetőben említett Martin ?megtérés? talán a Peace ?ben érhető tetten leginkább. Mind a szöveg mind a hangulat árasztja magából a megtérés érzését, ami talán egyeseknek már kicsit sok is. Monumentális, már-már templomba illő hangzás és vokál, zeneileg pedig a kora 80 ?as évek szintetizátor isteneit idéző megoldások és hangok jellemzik. Kétségtelen, hogy a Peace az egyik legérdekesebb és legszokatlanabb alkotása a csapatnak. Az emelkedett hangulatot gyorsan romba dönti a Come Back, ami visszanyúl a Depeche Mode klasszikus témáihoz. Magány, vágyódás, reménytelenség. Mindez egy kemény és bevállalós dalban, ahol a torzított gitár hűen visszaadja az énekes belső gyötrelmeit. A dokumentumfilmek egyikében Dave éppen azt ecseteli Hilliernek , hogy mit is akar kifejezni ebben a számban a kettősséggel (kétes harmónia). A Come Back lényege és ereje bármilyen más puhább verzióban elveszne. A Spacewalker könnyed átvezetés, tökéletesen beleillik az album hangulatába, és ami nem mellékes, remekül felvezeti a Perfect ?et. Ez a szintén kicsit retró beütésű szám szinte feloldozást nyújt az előző tétel után. Hasonlóan az In Sympathy  ?hoz, itt is mesterien ötvöződik a már említett retró érzés a modern hangzással. Az elmaradhatatlan gitár hangok éteri magasságokba emelik a dalt, melyet a szövegvilága koronáz meg. A szónikus utazás a Miles Away/The Truth Is ?ben folytatódik. Egyedi gitár varázslat süvít végig a dalon, hogy aztán a refrénnél egyenesen kirepítsen minket a világűrbe. ?The truth is?.miles away?? . Ezután persze jól esik visszatérni a földre, ami egy újabb remek alkalmat jelent a megpihenésre (régen volt már a Little Soul ). Martin, szememben már most klasszikussá vált Jezebel ?je egy nagyon kellemes melankolikus utazás, tökéletes kikapcsolás a végső lezárás előtt. Eddig se győztem dicsérni, itt sem állom meg, hogy ne ejtsek szót a gitár hangokról. Nagyon sokat hozzá tesznek a dalokhoz, és a dokumentumfilmnek hála már azt is tudjuk, hogy eme hangszerek egész arzenálját használták a felvételekhez. A Corrupt hangos és agresszív lezárása a lemeznek, melyben az előbb említett hangszer durvább hangjait is megcsodálhatjuk. A refrén alatti kántálás ismét ugrálásra készteti az embert, míg a dal ?csak? szimplán fogva tart. A végén felcsillan a remény, hogy lesz egy lassúbb lezárás, amely kiteljesíti az élményt, de az egész dalmenet egyszer csak megszakad. Persze nem hagynak cserben minket a fiúk és kicsit később, a Wrong kicsit átalakított taktusai méltó zárást prezentálnak.

Őszintén be kell vallanom, hogy a megjelenés utáni hetekben még soha nem hallgattam meg annyiszor egy új Depeche Mode lemezt, mint a Sounds of the Universe -t. Egyszerűen kínálja magát, szinte nem lehet betelni vele. Pedig nem mondhatjuk, hogy a fiúk feltalálták volna a spanyolviaszt. Egyszerűen csak azt nyújtják, amihez mindig is értettek, amiben különlegesek. Továbbra is érvényes, hogy hangulatkreálásban verhetetlen a formáció. A kezdeti időszak óta először hallhatunk teljesen pozitív és előremutató szövegeket, nyíltan populáris dalokat. Persze ezek mellett jelen vannak a nehezebben emészthető darabok is, ( Come Back ) de ezek elegye mégis egységes albumot eredményez. Érdekes továbbá a struktúra és a dallamosság, ami mellett nyomokban a könnyedség is felfedezhető, és talán ez az, amiben újat mutat a lemez a korábbiakhoz képest. Azon persze lehet vitatkozni, hogy mennyire innovatív vagy éppen korszerű, de ezek a kérdések nem változtatnak azon, hogy egy újabb remekbeszabott anyagot raktak le a Basildoni fiúk az asztalra. Én a magam részéről várom a folytatást!

 
45. Hozzászóló: Tharsis | Időpont: 2009.05.17. 02:30
Tharsis

Faith. De olyan albumot Te se vennél meg amin nincs zene, csak a DM logó van ráírva.  :)

 
Lapozás: « Első  <  3 4 5 6 7 >  Utolsó »
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned, ezt a belépési oldalon megteheted. Amennyiben még nem regisztráltál azt a regisztrációs oldalon tudod elvégezni.


You must be logged to post comments, You can enter on the login page. If You're not registered yet, You can do so on the registration page.
Hirdetés
Hirdetés
FREESTATE.hu ©