Ebben a zenész ügyben igaza van Faithnek, én most éreztem először igazán Alan hiányát. Vannak az albumon tökéletes számok (Wrong, Corrupt, Miles Away, Come Back és az albumról lemaradt Oh Well), de pár számnál úgy éreztem, hogy hiányzik valami ahhoz hogy feledhetetlen legyen (In Chains, Perfect, Fragile Tension, Little Soul) és vannak nagyon gyengus tételek (Jezebel, In Sympathy, Hole to feed). Ben Hillert meg el kell kergetni a zenekar környékéről! Összességeben nálam 10/7 az album.

kocka101: Kicsit sok volt a trágárság és a helyesírási hiba!
Másrészt hallgattam az albumot olyan rendszeren, ahol a hangszórók darabja több, mint 1 milla volt. Sajnos a SOTU-n ez mit sem segít. Ami pedig a DVD-t illetti, csak szeretném figyelmed ajánlani, hogy a DD 5.1-es hang = az mp3 minőséggel. Ha tényleg minőségben akarod hallgatni, akkor DTS vagy 2.0 PCM.

Sokadszori meghallgatás után a SOTU-ról bennem kialakult vélemény: Nagyon jó ötletek, szövegek, melódiák kidolgozatlan korongja. Nem egy esetben a demó is élvezhetőbb, mint az elkészült album. Mára nem dolgozik az albumokon ZENÉSZ! És ez félelmetesen visszaüt. Martin egy kreatív alkotó géniusz, Dave egy feledhetetlen hangú énekes, Andy a háttér, Ben Hillier egy technikus. Ennyi. Ez a képlet így nem működik. Olyan szintre süllyedt a zenekar presztízse, amire történelmük folyamán még nem volt példa. Az egy dolog, hogy giga pénzek folynak be a turnéról, de ez mind azért van, mert mi fanatikus rajongók, ha zene se szólna is ott lennénk. Viszont szerintem nem ez jelenti a sikert! Kincs, ami már nincs.

Azt hiszem Kocka101-nem és Claudenak is igaza van Eleinte én is úgy vélekedtem, hogy egy jó albumot nem kell 12x meghallgatni, hogy megadja magát., ha 1-2 hallgatásra nem jön be akkor mindegy. Aztán az 4. felületesebb hallgatás után gondoltam adok egy újabb esélyt. Kikapcsoltam mindent és csak a zenére koncentráltam, ami fullhangerőn szólt. Így valóban előjöttek a “rejtett” értékei és a komplexitása. Na én bennem ekkor fordult a negatívbók pozitívba az album megítélése (bár még mindig vannak fenntartásaim). A dalok 70%-t remekül megírták, de túl homogén lett a hangzás, hiányzik a korábbi albumok a vibráló sokszínűsége.
Számomra az album legnagyobb tanulásága, hogy szintifüggő Martin nem szabad többet összeengedni Ben Hillerrel. A producerváltás szerintem előrébb viszi a zenekart.

Roppant érdekes…Érdekes, hogy vannak olyanok, akik felháborodnak azon, ha valaki nem esik hanyatt az aktuális lemeztől. Érdekes, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a kedvenc zenekarukról jót vagy semmit. Érdekes, hogy nem képesek elviselni a nem éppen hízelgő kritikát, amitől teljesen felbőszülnek.

Érdekes, hogy a Violatort egy olcsó kazettás magnón hallgattuk meg és teljesen magába szívott minket. A Behind The Wheel-t B. Tóth műsorában hallottam először egy majdnem Sokol minőségű rádión, mégis egyből megfogott. Évek teltek el, mire mindkettőt cd-n, lp-n meg tudtam hallgatni egy sokkal jobb cuccon. Ezt az albumot meg csak profi cuccon kellene meghallgatnom teljes hangerőn és akkor tudnám élvezni? Ez szerintem marhaság!

Ez csak azoknak szol akik szidjak a lemezt, tedd be rendes lejátszóba a cd-det és hallgasd végig. igazan hallgasd végig és felfogod fedezni igazan mi is szol. Azt utána kritizáld, mert amíg nem hallottad mi is szol valójában ne írj negatívan a lemezről. De igazából a DVD változatot tudom javasolni most írjam azt, hogy beszarsz hugyozol milyen részletek fedezhetőek fel benne és menyire jól részletesen van kidolgozva.  Szerintem is újra születek és nagyon jól sikerült album.  Hát evvel kibaszotul nem értek egyet   így leírni őket ez már sértő. Egyáltalán eddig mert hallgattál tőlük bár mit is? Nosztalgia-zenekar! Kellet nekem böngészni itt most jól felmérgesedtem.                  ” Ha elfogadjuk, hogy a DM immár “csak” egy nosztalgiazenekar, akkor kedvelhető, “ártalmatlan” album a Sounds Of The Universe, amely - a Rolling Stones-hoz hasonlóan - csupán apropóul szolgál egy újabb gigaturnéhoz.”

Sokáig nem tudtam mit kezdeni az albummal. Először közepesnek gondoltam majd nagyon gyengének, ma már ezt hallgatom a legtöbbször. Érdekes, hogy nálam az kedvenc dalok listája is állandóan változott, de nagyjából már letisztult bennem: Wrong (zseniális), Corrupt, Miles Away, Come Back, In Chains és Peacenak is meg van a bája. Érdekes, izgalmas album én nagyon megkedveltem.

Az jó...........

Hopp,dM rádiót hallgatok,épp a Question of lust megy

Oké, poénnak szántam.  Nem tudom, nekem annyira nem volt furcsa első hallgatásra, ellenben a Playing the angel nagyon is az volt.

Szerinted?Meg kell hagyni,erre a hangzásra senki nem számított,és még a szerencsések közé tartozhatom,hogy nagyon megszerettem ezt az albumot,pedig ez a hangszerelés már majdnem távol áll tőlem

Nekem már 5. hallgatásra ment a felfogás.  Mi volt benne oly bonyolult? 

Na de nekem kellett hozzá a koncert élménye,hogy fel bírjam fogni,mi folyik a lemezen.

Fura megfigyelni, végigolvasni ezt a sok hsz-t, és még meglepőbbek az adatok, hogy milyen jól nyitott az album Angliában és az Usában egyaránt. Holott, ha belegondolunk nem is volt oly nagy reklámkampánya - legalábbis nekem nem rémlik - és még csak igazán rádióbarát nóták sem kerültek fel rá.

Az eddigi kislemezek közül még a Wrongot sem hallottam rádióban, sem a Peace-t (mondjuk ezt pont nem szeretem annyira, nagy kapufa volt single-t csinálni belőle, ellenben koncerten iszonyatosan jó volt).

Szóval fura lemez lett, de kb. olyan egységes, mint az Ultra, nincsen rajta olyan nóta, amit átléptetnék/kihagynák, sőt Dave szerzeményei közül azt hiszem az eddigi legjobb a Miles away.

Az Anton által tervezett borítóval sincs bajom, az eddigi legvilágosabb lemezborító. És azért valljuk be, hogy egyedi. 

Én még mindig emésztem…hiába, nekem ehhez idő kell.

Ami számomra már biztos, hogy a Wrong az utóbbi 15 év egyik legjobb single-je! Überbrutál!!! Akármilyen végső konklúziót vonjak is le egyszer a SOTU-ról, az biztos, hogyha csak 1-2 ilyen dalt is írnak még albumonként, mint a Wrong (vagy a PTA-ról a John The Revelator), akkor már megéri.

Azért az már tuti, hogy az Ultra-t ez sem fogja nálam megelőzni…

Na megyek, emésztek tovább

Én is így éreztem a lemez megjelenésekor. 10 pontból 5 max. gondoltam DM-nek gyenge,Dave szólónak okés lenne.De aztán napról napra csak azt hallgattam,függő lettem.A koncert után meg abszolut függő.

Mondjam azt, hogy ez egy fórum, amihez bárki hozzászólhat? Egyébként nem tudjátok mi a azzal a projetct-el ami ki akarta javítani ebben az albumban a hibákat?(túvezérelt, oda nem illő hangok,stb.)Kíváncsi lennék rá.Bár szerintem a 80-as évek elején is azért lettek sikeresek bizonyos körökben, mert “furcsa, és zenébe nem igazán illő” hangokat használtak (magyarul nem tucat-zenét csináltak).Amennyire a pokolba kívántam ezt az albumot amikor megjelent, most annyira megszerettem.Minimum naponta 1X, de inkább többször hallgatom meg.(családom nagy örömére ) Eddig egy albumot sem halgattam meg ennyiszer mikor megjelent, mint ezt.Félelmetesen bele tud kattanni az ember, ha ráérez az ízére.Nehéz tőle szabadulni .Szerintem a srácok még nem felejtették el mitől döglik a légy .Remélem januárra egy alaposan átszabott set-list-el jönnek, és nem csak a tuti számokat hozzák el, hanem egy kicsit bevállalósak lesznek.

Mondjam azt, hogy hozzád a kutya sem szólt? 

Mondjam azt, hogy ha nem tetszik, írd le 1X és lépj tovább?     

Mondjam azt, hogy ha nem tetszik, ne olvasd?   

mönye. A megjelenés óta hányszor nyilatkoztad le, hogy szar a SOTU? Minek foglalkozol vele ha rühelled? Hetek óta nem néztem be ide, de mivel még ez az értesítés aktív, gondoltam felnézek mit írtál. Nem csalódtam.