“kifacsart balladák” ?! mégis ki írta ezt a szöveget?!

in your room ...most épp ennek a hatása alatt vok… 

Én az A Broken Frame lemezt a Violator után ismertem meg ( Violator volt az a lemez, amely megszerettette velem a mode-ot), de hangulatilag jobbnak tartom, mint a sofad utániakat ((technikailag nem jobb) - ezért is mindjárt kapom az “áldást”)...
Amúgy teljesen egyetértek veled!

Nem akartam hozzászólni, már annyi vélemény van, de van egy, amit nem hagyhatok szó nélkül…
Angirl! Neked nem hiányzik Alan? Fáj a szívem ezeket a sorokat olvasva… Igaz én a Broken Frame-en nőttem fel, nekem a korábbi DM albumok igazi emlékek, (Some graet rewards) és igen én nem akartam elhinni, amikor Alan kivált, összeszorult a torkom…
Valóban továbbra is tudtak maradandót alkotni, de akkor is… Ez már valami más… Ahogy Alan szólólemezei sem fogtak meg igazán, szerintem ez olyan, mint a csoki-vanilía fagyi, jó külön-külön is na de együtt az igazi!!!
Hozzáteszem, nekem a SOFAD a kedvenc albumom és reménykedem benne, egyszer újra összeállnak akár csak egy koncert erejéig…

Halo 2008.03.22. 23:27

Húha, ez nem kicsit elfogult hozzászólás volt, tartalmilag pedig nevetséges.
Ezek után kérdem én: minek jársz egyáltalán DM koncertre? Megszokásból?

Ja….kihagytam, hogy a Home szövegére  emlékeztet a One Caress szövege, vagy fordítva, mert mégis utóbbi volt előbb, de mindegy, a lényeg, hogy szerintem is hasonlóak ilyen szempontból. A hangzás pedig teljesen elüt a többi dm számtól.

ehhh, a Higher love Adrenaline mixe nekem nagyon bejön, imádom

I Feel You - throb mix nagyon tuti. A Brian Eno mixek és Helmet and the helm mix is nagyon jó. Van a Mode-nak egy pár szakadt maxija, de az I Feel You nem tartozik közéjük.
A Martyr maxijai katasztrófálisan gyengék, de hasonlóan gyengék a JTR remixek is, vagy pl. az In Yor Room maxin szereplő Higher Love - adrenaline mix is hallgathatatlan.
A love instelf 4 valóban rendkívüli, és élvezetes is. De az, ha jól számolom, 1983-as.

Az One Caress-t is azért imádom, mert abszolúte nem köthető egyetlen dM felvételhez, abszolút elöt minden korábbi és későbbi daltól és amúgy is nyema elektronika!

Engem is a Home-ra emlékeztet a One caress, mindkettőt szeretem. Nekem amúgy az egész Sofad bejön az elejétől a végéig…

hm…. izlések és pofonok…. az I Feel You-nak van egy-két discosabb remixe.ja… de van 2 remek Brian Eno remixe is ugyebár…szerintem jó...óóóóóóó az “afgán-remix” nagyon jó...miért?mert szintén elrugaszkodik a “megszokott” DM-hangzástól…másik példa.“Love In Itself” 1982! Jazz verzió! Apám!jobb mint az eredeti…

Főleg, hogy az I Feel You kislemez B oldalán volt először hallható. Emlékszem mikor megvettem bakeliten…metronom…kazin nem jelent meg, cd lejátszom meg nem volt. Bakelit lejátszom sem volt, csak a szomszéd srácnak. De első hallásra tetszett a One Caress. Saját vélemény, de szerintem az I Feel You a legsz..abb maxi volt a Mode történetében. A remixekre gondolok.

nálam is vmi ilyesmi van: amikor hallgatom a sofad-ot és ahoz a számhoz érek, mindig skippelek   de ha meg már ahoz sincs kedvem akkor kikapcsolom a hifit, h inkább csend legyen mint a one caress-t hallgassam  

Tök őszintén: One Cares-re beidegesedek és nyugtalan leszek. Nem tudom mi váltja ki nálam, de egyszerűen nem tom fogyasztani…

Picit “túllóg” a sofad hangzáson (legalábbis számomra).

wegonnadie! hát az nagyon ott lehetett XD eltudom képzelni h mennyire ledöbbentél… uhhh, én még a SOFADkor hol voltam… ( 4 éves voltam ). Gondolom akkor még a technika miatt az ember nem került “mindennapi kapcsolatba” az együtessel, stb…  de szerintem akkor sok hozzád hasonló, kockafrizurás dm fan ledöbbent

a Home az tetszik érdekes módon de a One cares-el sosem tudok megbékülni
Alan tényleg nem jön vissza, mondjuk vhogy nekem nem is hiányzik (na engem meg ezért köveztek meg), én a dmet alapból Alan nélkül ismertem meg…és nekem ugyanannyira tetszenek a nélküle megírt albumok is ( pölö Exciter is egy fantasztikus album, talán jobban is tetszik mint a Broken frame). Szóval Alan jön vagy nem, nekem teljesen mind1

ja! kár azon filózni ki a jobb dobos…Alan barátunk már nem gyün vissza…

na ti meg engem kövezzetek de szerintem a ‘One Caress’ attól zseniális hogy a DM soundtól totál különbözik zeneileg.szöveg persze meg a szokásos Martin balladai fogások…ebből a szempontból a Home hasonlit rá...ami ugye szintén jó...a frászt!!SZUPER

nah elolvasgattam én is a “dobos” meg “nem dobos” hozzászólásokat…
Én nem értek a doboláshoz, szal nem tudom zenész füllel hallgatni a számokat. Nekem a Devo-n tetszett Alan dobolása… de Christian pl a Milan-on is jobban dobol mint Alan, vagyis mintha jobban átélné és élvezné amit csinál. Ezt én így látom, de nekem nem a dob a legfontosabb és nem is szoktam csak arra figyelni, inkább Dave énelkésére meg úgy az egész “produkcíóra”   

mata-hari! én is ugyanolyan véleménnyel vagyok a One Cares-ről mint Te!   ez a szám engem sem fogott meg, nem tudom h miért…de vhogy szenvedésnek érzem hallgatni  

Na, először nem akarta elküldeni, aztán kicsit átfogalmaztam a végét, erre meg mindkettő olvasható:P Nem baj, tükrözik a véleményem:)

Olvasom itt a “dobos” hozzászólásokat. Szerintem Christian Eigner esetében se látványos, se technikás dobolásról nem beszélhetünk. Szar hangzás, fantáziátlan puffogás végig, persze pontosnak pontos, de többletet ne várjon senki a dobgéphez képest. Se koncerten, se a DM-albumokon, se Dave lemezein nincs ez másképp. Sajnos.